2012 egy roppant hosszú év volt, máshonnan viszont hihetetlenül rövid. Ugyanakkor ez is pont ugyannyi napig tartott, mint az összes többi szökőév.
A blogot ketten írjuk. Mindketten idén érettségiztünk.Ezért amíg készültünk rá, és eljutottunk a vizsgáig hosszú volt. Aztán vége lett, észre se vettük és már megint vizsgázunk.
Ide július óta írunk. Egy csomó témát érintett, többnyire Krisztián. Én egy másik oldalát nézem a dolgoknak. Volt, hogy csúnyán kiborultam, azért elnézést kérek. De most vegyünk elő még egy utolsó témát egy fantasztikus év utolsó napján.
Ritkán mondom ezt évvégén, hogy jó volt. Ez jó volt. Számomra. Másnak lehet, hogy egy 2011nek felelt meg.
2013 lesz az első év 1987 óta, amiben 4 különböző számjegy szerepel. Számjegyek összege osztható hárommal, ami öröm, hiszen a prím évek sose szerencsések.
Évvégi fogadalmak. Egész jó dolog, igaz? Megfogadni, hogy mostantól jobban csinálok mindent. Nem mondok/teszek butaságokat, amiket megbánnék... Olyan ez, mint amikor augusztus végén azt mondjuk: "idén más lesz. Most már szeptembertől tanulni fogok!" vagy mint a fogyókúra...mindig csak holnaptól kezdődik.
A lényeg az, hogy olyat kell megfogadni, ami lehetséges, hogy megvalósul. Ha nagy terveket fogadunk meg az jobb lesz inkább a bakancslistára. Arra még lesz egy egész életed.
Bár szívesen kipróbálnám egyszer azt, hogy azt mondom, ez lesz az utolsó nap az életemben, és mindent amit eddig nem tettem most még megtehetem. Holnap már nem.
A befőttes üvegbe teszem:
egyetek,
nevessetek,
aludjatok sokat
értékeljétek a világ apró örömeit és
ne sikoljatok(eh? hogy van a "siklik"-nek a felszólítója bármilyen személyben?) el a nagy dolgok felett se
Szóval...elkezdtem nagy titokban nézni a "Kalandra fel!"-t. Mivel annyit hallottam róla, és mert az egyik tablóképre az osztálytársam egy-állítása szerint, de most már bizonyítottan- kalandra fel!-es pingvint rajzolt. Ami egy piros tangóharmonikán játszik. De ez lényegtelen.
A mesének annyira pocsék a főcímdala, hogy valami borzasztó. Mindig elámulok amikor meghallok egy-egy új zenét; 7 alaphangból, hogyan képesek még mindig újabb dallamokat kreálni a szerzők, pedig már amikor az ősemberek felfedezték, hogy különböző tárgyakkal hangokat lehet kiadni, kialakult a zene. Ma meg lassan 2013-at (!) írunk, és még mindig tudnak újat alkotni. Félelmetes.
Tény, hogy rengeteg az olyan dallam ami hajaz egy, már meglévőre, de attól függetlenül mégis létrejönnek. Manapság sokat szidják a mai zenét, hogy mennyire igénytelen, és csak régen volt az igazi. Ezek azok, akik nem képesek fejlődni a korral, és inkább szidják a fiatalokat, és az ő zenéjüket, ahelyett, hogy egy kicsit megerőltetnék magukat, és megkeresnék az értékes zenéket. Minden korban voltak előadók, akiknek semmi közük nem volt a zenéhez, mégis felléptek, és voltak sokan akik szerették őket. De pár10 év távlatában nem is emlékszünk rájuk. Vagy éppen egy régebben le sem ejtett énekest ma az egekig magasztalják, viszont amíg élt, enni is alig tudott. Nem éppen igazságos. Persze most mindenki hordja a sírjára a virágot, de van egy olyan érzésem, hogy ez már nem segít a zenei karrierje kialakításában, vagy a megélhetés megteremtésében a szétmálló testnek. Amit kukacok esznek. Évek óta. Már csak csontváza van. Abban a tudatban halt meg, hogy tehetségtelen, mert senkinek nem kell a zenéje. Holott lehet, hogy csak túlszárnyalta korát, és senki nem volt még vevő az újításaira.
Ma is létezik jó zene. Nem kell megállni Nicki Minaj-nál, vagy Justin Biebernél. Ha valaki jó zenét akar hallgatni, az megtalálja. Nem túl szép kijelenteni, hogy nincsen. Meg olyasmiket mondogatni, hogy a mai felgyorsult világ romlott és eltűnt belőle a szépség. Aki ezt mondja, nem is akar jó zenét hallgatni. Vagy inkább romantizáló hajlammal, a régi értékek felé nyúl, ami lehet, hogy nem is olyan nagy érték, mint aminek beállítják. Csak a nosztalgia teszi széppé őket. Például a '90es évek zeneiparáról senki ne mondja nekem, hogy tele volt jó zenével. A helyes megfogalmazás,-ami amúgy minden korra rá illik- volt jó zene is. De ha azt mondjuk, hogy azért hallgatom, mondjuk az Auqa együttes Barbie girl című számát, mert az még jó zene volt...hát...az idő mindent megszépít...
UI.: A címnekegyértelműen semmi köze a cikkhez, de a kíváncsiak hamarabb rákattintanak egy ilyesmire. *kettőspont-nagy "d"*
Kedves Mindenki! Nem is tudom, mit mondhatnék a világ legnagyobb eseménye előtti órákban. Valószínűleg ezt a cikket kéne a legjobban megírnom, hogy rátehessem a pontot az i-re. Az idők kezdete óta erre az írásra készültem, amit az idők végezeténél tervezek kiadni. Tehát úgy érzem, soha jobb alkalom nem lesz minderre.
A jobb hatás érdekében mindenkinek ajánlom az alábbi linket, ahol jól látható, mennyi időnk van még hátra, és persze a zene is igen jó hozzá. http://www.terriblefate.com/
Mit is kéne most éreznünk? Van aki fél és van aki örül, na meg persze vannak, akik csak röhögnek azon, aki mindezek miatt fél és sajnálja azokat, akik örülnének a Végnek. Az emberiség megoszlik, vannak, akik könnyen bekajálták mindezt, vannak, akik nem.
De miért is terjedt el az egész Világvége mizéria? Aki okos, megkérdezi magában, hogy pontosan melyikre is gondolok. Mert hogy már nagyon sokszor vége lett a világnak és mi mind nagyon sokszor meghaltunk kegyetlen kínok közepette, csak épp annyira lefoglaltak bennünket a mindennapok, hogy nem volt időnk észrevenni. Legutóbb mintha pár hónapja haláloztunk volna el, de egyébként 2011.május 21-én sem kegyelmeztek nekünk az égiek. Legalábbis egy vallási szekta szerint, így ők el is szórták minden pénzüket, hogy úgymond "vagyonos" életmódot élve távozzanak. Persze május 22-én pedig pislogtak, mint a hal a TESCO-s szatyorban, tehát úgymond nekik tényleg eljött a világvége, mikor utcára kerültek emiatt. Aztán mikor megépítették a CERN részecskegyorsítóját, többen is féltek tőle. Egy indiai lány például öngyilkos lett, mert attól félt, hogy az ott zajló kísérletek során keletkezik egy fekete lyuk, mely beszippantja a Földet. Hülyeség, de van benne igazság. Nem lehetetlen, hogy fekete lyuk alakuljon ki, viszont annyira apró, hogy szinte el is "párolog" a másodperc tört része alatt. Elfelejtettünk elhunyni 2000 szilveszterén is, amikor is a Sátánnak kellett volna alakot öltenie, de senki nem látta sehol sem. Valószínűleg ő is inkább szilveszterezett és másnapra a detoxban ébredve el is felejtette, hogy ki ő valójában. De hát hadd bulizzon egy pokoli jót.
Úgy tudom, még volt több világvége is mindezek előtt, de azokat nem ismerem. De vajon minek köszönhető, hogy újból meg kell halnunk? Mindenki tudja, hogy a majáknak. Volt anno nekik egy naptáruk, ami eléggé pontos volt és kicsit más időszámítása van. Egy nagy ciklus vagy korszak (nem is tudom minek nevezzem) 13 baktunból áll. Egy baktun 144 ezer napot jelent és ha lejár a 13 baktun, akkor a maják naptára lenullázódik. Ez az a nagy csoda, amibe annyian belelátják a világok végzetét. És persze mindig van elég hülye, akik frászt akarják hozni a többi hülyére. De emberek, csupán lejárt egy naptár! Ha azzal nincs vége a világnak, hogy Kiszel Tünde naptárakat alkothat, akkor miért lenne baj annyival, hogy nem tarthat a végtelenségig egy ősi nép időszámítása?
De mi is hozza el a világvégét? Idegen test? Más civilizáció? Maga az ember és irdatlan hülyesége? Kiderül, hogy Justin Bieber férfi jellegekkel is rendelkezik? Vajon Berényi Miklóst végleg lelövik? A Pénz & Sárm is kevés már? Más lesz a KTF?
Nos, van itt arról legenda, hogy létezik MÉG egy bizonyos tizedik bolygó a Naprenszerben, a Nibiru. Na, én ezt egy egyszerű gondolattal cáfolnám is. Nem létezhet MÉG egy tizedik bolygó, hiszen a Naprendszernek csak 8 bolygója van. A Plútó 2004 óta törpebolygó. Tehát maximum csak rejtélyes kilencedik bolygó létezhet, de erről senki nem beszél hülyeségeket, szóval valószínűleg nincs. Állítólag ennek a nem létező bolygónak kéne belénk csapódnia úgy kb. holnapra. De akkor már remekül kéne látni az égen, nagyobbnak, mint a Napot. Arról nem is beszélve hogy a gravitációjánál fogva is el kellett volna csípni őt. De senki nem látta még. Mondjuk hozzáteszem, gyanítanak a csillagászok még egy eddig fel nem fedezett bolygót, hiszen a külső Naprendszer gravitációs viszonyai utalnak rá, de semmiképpen nem tudjuk holnap az erkélyről megsimogatni.
Gondoltak itt olyanra is, hogy napkitörés süt meg minket, és habár szokatlanul tevékeny mostanában a mosolygós csillagunk, ha 4 és fél milliárd éven át békén hagyott minket, most miért hentelne le mindenkit? Ráadásul egy világot elpusztító napkitörést is előre lehet jelezni.
Tehát se meteor, se bolygó, se napkitörés. Földönkívüliek? Lehet, de előtte bizonyítani kéne, hogy léteznek földönkívüliek. Különben is, ha itt világvége lenne, csak nem olyan hülyék, hogy itt is maradjanak ők is meghalni.
Hirtelen durva földrengésekről is beszélnek itt, persze nem zárható ki, de esélytelen, hogy a 7 törpe leszállítana nekünk 10 megatonna földrengést, "11 lett, de maradhat-e" alapon még holnapig.
Aztán itt az egycsapásra megjelenő mindent elárasztó szökőkár (majdnem szökőkutat írtam, este van, meg félek is), annyit viszont elmondanék, hogy nem vagyunk mi Atlantisz.
Legvalószínűbb pusztítónak az embert tartom. Az ember horribilis mértékben kellően indokolatlanul hülye ahhoz, hogy egy nap alatt kivégezze az egész bolygót csak azért, mert ez amúgy elterjedt a közhiedelemben. Végül is vannak, akik rendelkeznek atomtöltetekkel, de már csak ha mindenki megzavarodna is és fosztogatásba kezdene félelmében, már az is sok galibát okozna.
De mikor is lenne amúgy világvége? 21-én? De hiszen a Föld különböző részein különböző időzónák vannak. Mi még végignézzük, ahogy Korea elpárolog és megsíratjuk a Gangnam style-t, aztán az amcsik még röhögnek rajtunk egyet? Tehát ők nevetnek a végén? Vagy a bolygó időzónák szerint felszeletelődik és megeszi egy óriási egy foggal rendelkező a semmiben lebegő kisbaba fej, mintha csak több tortaszelet lennénk? (Vajon nyert a tombolán?)
Nos nem tudom mi lesz, egy biztos, meg van rá az esély, hogy szeptember vége felé nagyon sok gyermek szülessen. ( If you know what I mean. )
De lehet, ez okozza a véget megkésve, bár törve nem,
És elszaporodik majd az emberség rendesen.
Ennyi embernek nem lesz elég a kaja,
Hiszen mindent felzabál a sok pelenkás baba.
Magyarul így is úgy is baba lesz a végzetünk. Vagy megesz minket egy óriási babafej, vagy pedig sok kicsi.
De azt is mondják, hogy egy új világ köszönt be holnaptól, mely valamiben teljesen más lesz. Mint amikor valakinek gyereke születik, ami ugyebár egy baba. Tehát a harmadik lehetőség is babákat rejt önmagában. Néhány apának talán a világvége, ha gyerekük születik, de néhány szülőnek egy új korszak kezdődik el.
Két nap múlva elméletileg új cikkel jelentkezem, és habár ha már senki nem is lesz, én még megírom. Pihenjetek, hiszen holnap hosszú napunk lesz, többszörösen elpusztulunk, bár én azt fogom mondani Kaszás bá'-nak (aki egyébként rokonszenvet ápol Kasza Tibivel), és nem csak azért, mert még lesz január 15-én egy szociológia vizsgám, hogy sajnálom, de nincs időm meghalni.
-Mit tennél, ha te lennél Voldemort? A kezedben lenne a halál két ereklyéje; a holtakat feltámasztó kő, és a bodzapálca. A varázsvilág legrettegettebb varázslója lennél, egy hadseregnyi dementor lenne az oldaladon. Az óriások mind téged pártfogolnának, és a legtehetségesebb varázslók és boszorkányok küzdenének veled "a nagyobb jóért".
-Hm...Ha Voldemort lennék...Csináltatnék magamnak orrot. Aztán elgondolkodnék, mit csináltam az életemmel...Mert hát, csak gondoljunk bele... A Harry Potter 1991 ben kezdődik. Akkor voltak Harry-ék elsősök. A következő évben (1992), visszamegyünk a múltba 50 évvel. Akkor volt Voldemort-leánykori nevén Tom Denem- 17 éves, végzős diák. Ez volt 1942-ben. Ha kivonunk ebből 17-et, megkapjuk, hogy Tom Denem 1925-ben született. Ami azt jelenti, hogy (1998-1925) 73 évesen halt meg.
Tehát leélt 73 évet úgy, hogy nem csinált semmi mást, mint a hatalmat hajkurászta. Velejéig gonosz volt. Már gyerekként is bántotta a társait. Sose szeretett, és sose szerették. Még egy Plátói szerelme sem volt. Hát ilyen ember a Földön nincs.
F.M. (rádió) barátom gondolatmenete a forrás ehhez a rövidke cikkhez.
Sok embert hallani, hogy elegük az életből, nem bírják tovább, velük csak rossz történik, meg akarnak halni, megpróbálják, nem sikerül, még szomorúbbak, nincs értelme az életüknek.
Ha valakit ilyesmi kerülget, két dolog jusson eszébe, ami két mondás. 1, Az élet és minden újabb nap egy ajándék. Mivel bármikor meghalhatunk. 2, Ajándék lónak ne nézd a fogát.
Tehát, akik nem elégedettek, azok az ajándék ló fogát nézik. Tehát mit is akarnak és miért elégedetlenek?
Általános kérdés az élet során, hogy vajon mi értelme életünknek? Mióta magasabb szintre emelkedtünk és megjelent az öntudatunk (bármi is legyen az), azóta fontos kérdés ez minden nép, minden eszme, és minden egyén számára.
Az ember magára van maradva, és hiába élünk nagyon sokan együtt, mégis magányosnak érezzük magunkat. Emiatt azt gondoljuk, hogy szükségünk van egy mentorra, egy szülőre a világban, aki mindig vigyáz ránk, és figyel bennünket. Fogja a kezünk, nehogy nagyot koppanjunk, megsúgja a helyes megoldást, tanácsot ad, eligazít a káoszban és értelmet ad életünknek pusztán létével, vagy pedig célkitűzéseivel. Így az emberek megkapják életük értelmét, és nem érzik magukat feleslegesnek, vagy hiábavalónak.
De ezzel nem fújt ki minden. Van, amikor az ember nem mástól várja el, hogy útba igazítsa, hanem önmagának tűzi ki életcéljait, és így értelmet nyer létezése. Mert titokban mindenkinek van egy titkos vágya, amit szeretne teljesíteni, vagy egy állapot, melyet el szeretne élni, akár az életben, akár valaki a halálon túlra vágyik, mert ott lesz jó neki. Így egyesek csak túl akarják élni az élő állapotot, hogy nyugodtan és békében létezzenek a minden szempontból jó túlvilágon, míg mások a jelenlegi életüket alakítják úgy, hogy azzal a bennük élő világra hasonlóvá tegyék a valóságot. A különböző eszmék és életutak gyakran lehetnek ilyen eredetűek. Az, hogy kinek mi az életútja sok mindentől függ. Mi az érdeklődési köre, milyen sérelem érte őt az életben, milyen társaságban nevelkedett, mihez ért, mihez van kedve, hol él, mik a lehetőségei. Vagy legalábbis azt gondolhatnánk, hogy az ember életútját elrendeli lakhelye, neveltetése és miegymása. De ez nem így van, mert közbeszólhatnak az életcélok és az akarat. Mert az az igazán szabad akarat, ha nem hagyod magad mások által befolyásolni, és felismered, hogy adott életmódod vajon tényleg jó neked, vagy csak elhitették veled, hogy az, és te pedig beletörődsz. Minden az egyénen múlik, hogy báb lesz-e vagy bábmester. A bábmester önmagát irányítva olyan előadást varázsol életéből, mely eszméihez kapcsolódnak és amilyet látni szeretne. Így az életben boldogan élhet, a kis világát maga javára fordította. Egy bábmester elképzelése lehet nagyon jóságos nem csak magának, másoknak is, de sajnos káros is. A bábok pedig elszenvedik mindezt. Mivel színház az egész világ, és mindenki egyszerre báb és bábmester, ezért mindenki alakítja a jelenlegi előadást. Szereplők jönnek és mennek, kik más arányban bábmesterek és bábok, mindenki saját céllal, és az ő szereplésük dönt arról, hogy néz ki az előadás, és a színpad. Egymás életét megnyomorítják, vagy megjavítják, és mindent csupán az önös érdekek, és célok vezérelnek.
Habár mindenki életcélja egy egyéni dolog, ami mellett, ha elég kitartó az egyén, akkor biztosan kitart nagyon makacsul is, de az önző vágyak szólhatnak mások érdekében is, így ezeknek jó hatása is lehet. Szinte biztos, hogy mindenkinek meg vannak az elképzelései az életről, hogyan akarja eltölteni azt, mindenkinek ott vannak a céljai, amik elkísérik életük során. Vannak, akik nagyon fiatalon megtalálják, vannak, akik gimis korukra, vannak, akik felnőtt korukban. Csupán találkozniuk kell a megfelelő díszlettel, vagy motívummal, melyek indukálják ezt bennük.
Csupán ennyi a világ, ahol a forgatókönyvírók az akarat, a vágy, a befolyásolhatóság, az érzelmek, és az ott lévő elemek egymásra való kölcsönhatása.
A fél életen át tartó kemény munka meghozta gyümölcsét. Mindketten azért küzdöttünk, hogy felkerüljünk oda, a felsőbb tízezerbe, és így gyermekünk sokáig élhessen ebben a mai világban. Manapság már csak tudósok engedhetik meg maguknak ezt a "rituálét". Más emberek vagy haldokolnak, vagy kiválasztásra kerülnek a szeptemberi sorsoláson. Mi nem akartuk gyermekünk jövőjét egy szerencsejátékra alapozni. Ha már mi lehetőséget kaptunk, úgy fair, hogy ő is. Tegnap átesett a műtéten. A műtét, mely a legtermészetellenesebb, leggyakoribb és legszükségesebb manapság. Az altató és izomlazító tablettától hamar elaludt, mégis nagyon erősen szorította mackóját a műtőasztalon. Mivel az anyja nanotechnológus, én meg orvos vagyok, így a műtét mindkét részében saját szülei vehettek részt, szóval mindenképpen vigyáztunk rá. Több éjjelen terveztük új otthonát, és a műtét lefolyását. Remélem nem ébredt fel sokszor, az kárt tehetett szellemi fejlődésében. Meg kellett várni a 7 éves kort, mire agya fizikailag teljesen kifejlődik, de még egy évet vártunk, mert mindketten tudtuk, hogy sok ember halt már bele abba, ha a teljes kifejlődést követően rögtön elvégezték rajta a műtétet. Nem tudjuk miért, eddig nem találtunk rá magyarázatot. Ezért mehet 8 évesen iskolába, késve ezzel egy évet, és ezért kellett nekünk otthon megtanítani az alapokra, pl. írásra. Remélem, hogy ha felébred, nem okoz nála sokkot a teljesen új test és a sok hirtelen változás. Mindannyiunk keresztül ment már ezen, vagyis a szerencsésebbek. De persze, ha egy gyereket a szeptemberi sorsoláson kiválasztottak és mechanikus testet kapott, otthon a családja már nem tudott rá jó szemmel nézni. Saját tapasztalat. A negyedik világháború okozta súlyos károk, és a környezetszennyeződés mértéke kényszerítette ki ezt a műtéti eljárást, mely családokat és embereket választhat szét. Furcsa módon a technológiába menekülünk, holott az okozta minden gondunk forrását. Már csak a végét kell meglátni, hogy vajon képesek leszünk-e elég hasznot termelni ahhoz, hogy ellensúlyozzuk a közben keletkezett kár mértékét. Nem mindenki szerencsés. A mechanikus test nagy része gyémántot igényel, melyből nincs elég ahhoz, hogy mindenkinek jusson, hiába fogtunk be pár aszteroidát és hiába próbálunk mesterségesen létrehozni. Mégis együtt élünk, hogy legalább másban segítsük őket. A felsőbb tízezer, mely szeptemberenként bővül, legfőbb feladata a maradék biológiai testtel rendelkezők számára az élelem, a védőoltások megteremtése, és olyan lakások építése, mely védett a káros környezettől is. Pont mint a mi házunk a fiúnk miatt. Manapság már nem a pénz, vagy munka, hanem a mechanikus testtel való rendelkezés az, mely meghúzza a határokat a társadalmi csoportok között. De, most már kiléphet ő is az utcára, és megígértem, hogy elvisszük egy helyre, ahol még élnek állatok. Szereztünk ingyen jegyeket egy repülőútra, az egykori Afrikába. Sajna nagy része már eltűnt a gyémántbányászat miatt, szó szerint kiásták a kontinenst a helyéről, ráadásul a vízszint is emelkedett, és csökkenni már nem fog, mert annyira megzavartuk a bolygó klímáját, hogy nem lesz képes többé glaciálisba visszaállni. De nem csak a gyémánt az egyetlen, ami miatt földrészek szűntek meg. Arab-félsziget és az olaj. Ugyanez. De az egykori Afrika egy része el van kerítve, óvatosan védik és biológusok figyelik meg azokat az állatokat, akik az utolsók. Ámulattal tekintenek rájuk, hiszen eddig csak könyvekből olvashattak róluk, és most már élőben figyelhetik viselkedésüket azon a helyen, ahol egy klímaszabályzó szerkezet tartja fenn számukra a megfelelő környezeti viszonyokat. Sajnos egyszer már kihalt a földi állatvilág, de sikeresen klónoztak utána több élőlényt is. De nem csak ők vannak klónozva...mi is. A nagy háború idején egy nagyon okos kutatócsapat elbújt mindenki szeme elől, és növények magvait, spóráit, állatok embrióit begyűjtve tervezték a jövőt, mivel tudták, hogy elpusztul az emberiség nagy hányada odakint. A kutatócsapat neve Noé volt. Mivel tudták, hogy a vérfertőzés miatt nem népesíthetik be a bolygót, ezért kellett egy trükk. Pár évtized alatt kifejlesztettek egy olyan eljárást, melynek hála a kifejlett agyat át lehet ültetni egy mechanikus testbe. Az akkor feltalált robottest még kezdetleges volt a maihoz képest, mégis működött. A lényeg az volt, hogy a biológiai agy életben maradjon a testben anélkül, hogy biológiai táplálékkal kelljen ellátni azt. Hogyan valósították meg? Az most nem lényeg, túl bonyolult. Kiválasztottak közülük kettőt, egy férfit és egy nőt, kik a legjobb genetikai tulajdonságokkal rendelkeztek és ők voltak azok, akiken először hajtották végre a műtétet. Előtte viszont DNS mintát vettek tőlük és elrakták. Később klónozták őket több példányban és ezen emberek szintén új testet kaptak. Mindez addig folytatódott, míg egy megfelelő mennyiségű alapközösség nem alakult ki. Persze addigra a kutatócsapat többi tagja elhunyt, és két "ember" maradt talpon sok fejlődő klónnal. Ők voltak a modernkori Ádám és Éva, akik Noé bárkájában várták a megfelelő időpontot ahhoz, hogy újból elterjedjen az "emberiség". Egy ideje már úgy szaporodik az emberiség, hogy minden kisgyermek őssejtjeiből mintát veszünk, és miután új testet kapnak és megismerkednek egy másik nembélivel, akkor őssejtjeiket összekeverve létrehoznak egy utódot, és nevelik őt 7 éves korukig. Persze tőle is vesznek őssejtet le, mikor a lombikban befejezte a fejlődést. Így megy ez, és mivel két embertől származunk, ezért mind ugyanolyanok vagyunk. Alapjáraton minden gyermek ugyanúgy néz ki. De a DNS nem minden, fontos a neveltetés, és egyediséget kaphat bárki az új teste miatt. Tudom fiam, hogy ezt egy nap olvasni fogod, és sajnáljuk, hogy át kellett esned a műtéten, de szeretetből és szükségből tettük ezt meg. Ha minden jól megy, akkor már rég híres tudósként azon töröd az agyadat társaiddal a felsőbb tízezerben, hogy hogyan is lehetne kilábalni ebből a szerencsétlenségből és hogyan legyünk egykoron újból érző lények. Mert most ez az emberek számára a legnagyobb talány. És mivel tudom, hogy mikor holnap felébredsz, akkor mérgedben eldobod magadtól a macit, mivel nem fogod érezni puhaságát, ezért eltettem neked és mikor ezt a levelet olvasod, még jelenleg is a raktárunk kék csíkos szürke dobozában porosodik és csak rád vár. Így visszaidézheted, milyen volt teljesen élőnek lenni, mint ahogyan én is visszaidéztem, mikor téged láttalak gyerekként...
Már nagyon izgulok, épp hogy csak megtanultam írni, de már is felvettek iskolába és végre másokkal is találkozhatok. Nem kell egyedül itthon ülnöm és a nap nagy részében anyuékra várni, hogy hazaérjenek. Nemsokára kimehetek itthonról és végre megláthatom, hogy milyen a külvilág. Eddig csak mesélt róla anyuci, mielőtt én alukálni mentem. Egyedül, hiszen ők sosem alszanak, de nekem azt mondták, hogy muszáj, és nem is bírok sokáig ébren lenni. De néha éjjel felkelek csikorgásokra, szikrahangokra, olyankor másnap máshogy is néznek ki anyuék. Nem tudom mi történik. Van, amikor megijedek és olyankor a macimat szorongatom. Olyan jó érzés, puha és meleg. Néha azt kívánom, bárcsak anyáék is ilyen puhák lennének és nem fáznék attól, ha hozzájuk érek. Ridegek, de tudom, hogy szeretnek. Csak mégis furcsa. Miért nem vagyok olyan, mint ők? Vajon minden kisgyerek ilyen? Végre, ha másokkal is találkozom, mindez majd kiderül. Holnap leszek 8 éves, és anyu azt mondta, hogy végre olyan lehetek, mint ők. Vajon hogy? Befestenek engem szürkére? Állandóan jeget kell tartanom a kezemben, hogy még hideg is legyek? Mindenesetre azt mondta, hogy kapni fogok egy gyógyszert, amitől elalszok, utána elvisznek valahova és ha felébredek, már igazán közéjük fogok tartozni. Ráadásul megígérték, hogy ha jól viselem, akkor elvisznek az egyetlen helyre, ahol még állatok élnek. Jutalomként. Azt is mondták, hogy még ma hoznak nekem nagyon finom kajákat, mert többé már nem tehetem meg, hogy egyek. Nem igazán értem őket, de ha belegondolok sosem láttam még őket enni. Azt hiszem, vinni fogom magammal a macikámat, és vele fogok elaludni, ő mindig megvédett engem.
Bizonyára már sokakkal előfordult az, hogy eszébe jutott valami, amit végre kéne hajtani, kiment a szobájából oda, ahol azt a tevékenységet folytatni akarta, majd azon vette észre magát, hogy nem emlékszik, mit is akart ott csinálni. Miért?
Annyira nem bonyolult kérdés, a válasz nem túl meglepő módon az agyban keresendő. Nagyon úgy néz ki, hogy az ajtón való átlépés egyfajta eseményhatárt jelent elménk számára. Amit a szobában csinálunk, ami megjegyzendő, azt az ajtón való átlépés után az agy egybe csomagolja és lementi magában. Innentől kezdve totál új térrésszel foglalkozik az agy, nem pedig az van előtérbe helyezve, hogy az előző helyiségben mit is akartunk mi csinálni. Persze ez nem jelenti azt, hogy az ajtón keresztüli közlekedés amnéziához vezet.
Kutatók diákokkal folytattak le kísérleteket, ahol memóriajátékokat kellett megoldaniuk úgy, hogy gyakran egyik szobából a másikba kellett ingázniuk. Ezen kísérletek azt mutatják meg számunkra, hogy valóban hozzájárul feledékenységünkhöz az átjárás, és az ajtók nem csupán a szobák, de elménk határai is....
Ilyen ez a globalizáció...hello, turiszt. du biszt in Budapest. Volt. Ma meg hello vín, ami eddig csak halloween-ként létezett. Nahát. Mindenki rémisztget jó "magyar" szokás szerint, ahelyett, hogy farsangra tartogatnák a jelmezeket.
Az előző bejegyzés is rémisztő kísértetekről, gyermeki agyról szólt. Az én felfogásom szerint...tulajdonképpen az agy, ha úgy vesszük nem is tud felnőni a világhoz. Ugyanúgy be tudunk képzelni ijesztőbbnél ijesztőbb dolgokat, mint egy kisgyerek. Annyi különbséggel, hogy míg egy 5 éves szörnyeket képzel bele a sötét utcába, addig a felnőttek bérgyilkost, ninját ( már nem azt az udvarias fajtát, aki kinyitja előtted az ajtókat, hogy elhidd, hogy az fotocellás), pszichopatákat...és igazából, ezzel ki is merül. (A gyerekek sokkal kreatívabbak, még e téren is.)
De mégis, amikor nyugodt és kiegyensúlyozottnak érezzük magunkat és a világot körülöttünk, el tudunk aludni úgy, hogy a lakás csupán egy fém pöcökkel van elválasztva a külvilágtól, amit tulajdonképpen minden amatőr rabló-tolvaj ki tud nyitni. De mi teljes nyugalommal alszunk. Ugyanígy az ablak is csak egy üveg, amit egy téglával be lehet törni, ha valaki akarja. Ezek a dolgok viszont csak akkor fordulnak meg a fejünkben, ha nincs meg a lelki nyugalom. Az, aki sok horrorfilmet néz, de nem igazán bírja, az nyilván félve húzza szét a zuhanyfüggönyt, mivel gyilkosra, vagy épp vérbe-fagyott hullára számít. Este nem azért félünk kinézni az ablakon, mert a sötéttől félünk, hanem, hogy valaki visszanéz.
Hogyha éjjel megyünk haza, rémeket látva, megparancsolva a nyakunknak, hogy csak előre nézzen, ahelyett, hogy jobbra-balra tekintgetne, már az is segít megnyugodni, ha van valami a kezünkben szorongatni. Nekem is vannak ilyen sztorijaim, elég sok, de a blogban a Vizespoharas lány vagyok. Nem is vagyok ember. És rettenthetetlen. (az egy dolog, hogy aki olvassa, az nyilván tudja, hogy ki vagyok...de hanyagoljuk ezt a tényt.) Szóval jó ez az internet dolog bizonyos értelemben. Elbújhatok egy név mögött...Ha meg kiderül, hogy ki vagyok. Mindegy.
Szokásomhoz híven elkanyarodtam a témától. Na puff.
A lényeg az, hogy ne féljünk kimenni az utcára, mert nem annyira holtbiztos, mint amennyire gyengébb napjainkban beképzeljük, hogy ránk zuhan egy versenyzongora. Vagy egy elefánt. Ninják sem leselkednek ránk minden sarkon dobócsillagokkal felszerelve. Vagy ki tudja. Ha benne vagy a fekete lótuszban, inkább ne menj ki az utcára. Vagy a kiskertbe. Vagy a....oké. Befejeztem.
Ma egy tök általános jelenségről rántjuk le a leplet, mely valószínűleg sok mindenkivel megesett már. Volt már az, hogy a levegő susogása szinte beszélt hozzád, pedig nem is ittál semmit és a vénád se lyukacsos? Természetes dolog.
Szellemek tán, vagy boszorkány
Vagy nagyon mókás csalogány?
Megviccelhet-e úgy fülünk
Hogy többé reszketve ülünk?
Bizonyára sokak ismerik azt a dolgot, hogy horrorfilm. Magyarázni nem kell, aki félős, az fél tőle rendesen, aki nem, az attól még olvashatja tovább ezt a bejegyzést. Horrorfilmek megnézése után a félősek félnek mint az állat, ha kisgyerekről van szó, akkor meg pláne. Nem mernek aludni, minden zajban veszélyforrást látnak, minden árnyékban egy gyilkost, egy szörnyet, minden kattogást lépteknek, és könnyen elképzelhető, hogy az apró ablakrésen behatoló kis huzatot, süvítést rendes emberi hangoknak hallja. Azt hiszi, hogy beszél valaki, el tudja dönteni a személy, hogy férfit vagy nőt hall-e, hogy milyen érzelmi állapotban van, néha még szavakat is kivehet belőle. ( Személyes tapasztalatom van ezzel kapcsolatban, kitérek majd rá.) Tehát a lényeg az, hogy mi hangokat hallunk ilyen esetekben, félünk, parázunk, és ami a baj, hogy valóban olyan így, mintha szörnyek, szellemek lihegnének a nyomunkban. Eljött azonban a kérdés, hogy miért van ez így és mivel magyarázható?
Egyszerű a válaszom: az agy bonyolult.
De, mivel ez számotokra aligha kielégítő, ezért kicsit bővebben elmondom. Az a helyzet, hogy agyunk olyan, mint egy számítógép. Van hardvere, ami ugye maga az agy fizikai része, és van működése, szoftvere, talán ezt nevezik sokan léleknek. Agyunknak különböző programokat kell használnia a különböző feladatokhoz. Vannak működési sajátságai, például nagyon szeret kategóriákban gondolkodni, illetve keresési algoritmusa hasonulásokon alapul. (Tehát simán azt hihetjük egy távoli emberről, hogy a haverunk, mert hasonlít rá, viszont ha megfordul kiderül, hogy csak egy szakállas nő.)
Most én a válasz kedvéért egy működési elvet emelnék ki, ami nem más, mint a modellalkotás. Kobakunk tartalma különböző modelleket alkot annak érdekében, hogy képes legyen feldolgozni a beérkező információkat. Látást vagy éppen hallást. Ugyanazt az információt többféle modell szerint is értelmezni lehet. Látás esetén ezért vannak illúzióink egy-egy trükkös kép láttán. Figyeljük meg alább ezt a kő egyszerű kockát. Kétértelmű, csupán meg kell látnotok. Van, mikor agyatok az egyik modellt használja, és van, mikor a másikat. Átbillen olykor, olykor egyikről a másikra, pedig ugyanazt látjátok. Mintha csak a régi világnézetekről lenne szó. Ugyanazt látták, mégis valaki geocentrikus, valaki meg heliocentrikus világképet látott mindenben.
Egyszer egyik szemszögből látod a kockát, egyszer másikból. Nos, mindezt a hallással is elképzelhetjük. Ugyanazt a süvítő szelecskét hallhatjuk, de mivel többféle modellt használhatunk értelmezésére, így több dolgot is láthatunk/hallhatunk bele. Tehát gondolj bele, parázik a kis gyerek az ágyban, már nedves a pizsamája, és egyfolytában a szellemeken kattog az agya. Persze, hogy az agya szellemekkel kapcsolatos modellt fog alkalmazni és hallja a süvítést, így ebbe a modellbe próbálja a hallott infókat beletuszkolni. Ennyi a nagy rejtély. Nem hinném ,hogy magyarázatra szorul. Aztán előfordul, hogy egyszer csak az agya átbillen a helyes modellre, és akkor már tisztán hallja, hogy az ablak rése süvít, nem pedig Napóleon hívja sakkcsatára a kis öcsköst.
De persze nem csak kisgyerekekkel történik ez meg, de ők fogékonyabbak rá. Felnőttel is megeshet, főleg ha lelkileg olyan. Sok szellemtörténet alapja lehet ez, vagy épp olyan esetek, hogy valaki isteni eredetű hangokat hall a fejében.
Velem is történt ilyesmi jó pár éve. Gondoltam hülyülök és a telefonomat egy madzagon megpörgetve a kamerát elindítom és megnézem, hogyan forog az egész. Nos, nem szédültem bele, viszont úgy hallottam, mintha a visszajátszás alatt valaki folyton azt súgta volna, hogy "Az igazat!" Férfi hangtól származott, leginkább Sirius Black magyar szinkronhangjára hasonlított a hang. (Ne feledjünk, agyunk hasonulásokon elvén is működik.) Ugyanezt hallottam, bármennyiszer hallgattam vissza. És nem tudtam megtalálni a helyes modellt, amivel a valóságot hallhattam.
Vagy még egy másik eset, mikor egy ismerősöm totál azt hitte, hogy be akarnak törni hozzájuk, és kiderült, hogy csak a vihar zörgetett mindent. Egyedül volt otthon, elment az áram. Nos, persze hogy félt.
Ennyi volna mára, talán már azt is kitalálhatjuk, hogy hogyan lehet valaki farkasokkal suttogó...
(Utólag rájöttem, hogy farkasokkal táncoló...na mindegy, pedig jó lett volna.)
Felmerült pár hete egy nagyon fontos kérdés arról, hogy miért is kerek az érme? Sokat gondolkodtam, sok eredményre jutottam, de igazán "tudományosan" nem tudtam megmagyarázni...egészen mostanáig.
Mint tudjuk, az érme kerek. Tök triviális tény, de hányan gondoltak már bele, hogy miért? Én elgondolkodtam és volt egyszer egy nagyon jó ötletem...de elfelejtettem. Aztán jöttek kisebb ötletek, melyekben mások is segédkeztek. Szóba került, hogy azért kerek, mert így nem szúrja ki a zsebet. Nos, lehet, de így is belém tud állni, ha nagyon akar és ráadásul ugyanúgy kiszúrhatja a zsebet...személyes tapasztalat. Szóba jött az, hogy előnye származik ebből az automatákat gyártó cégeknek, mivel a pénz begurul a gépek alá és az is a gyártóké lesz. De nem, mivel rá kellett jönnöm, hogy pénz előbb volt, mint automata. Esetleg gazdaságosabb előállítani? Nem, mert akár lyukas kocka alakú érmék is lehetnének. Voltak tehát ötletek.
De egyszer csak bevillant. Mi egyszer majmok voltunk! Nekik is kellett valamivel fizetni, és számukra az érték a banán volt. Ezért mit lehet tenni? Felvágták a banánt KARIKÁKRA! Ami kör alakú, mint az érme. ők ezzel fizettek, banánkarikákkal. Tök egyértelmű! És mindez nemzedékeken keresztül zajlott le, köztudatba vésődve minden kis majom megtanulhatta azt, hogy az érték kerek kell legyen, bármiből is van. Mindez pedig "átmentődött" az emberiség köztudatába is 3-4 millió év múlva. Banánjuk nem volt, mert a jégkorszakban nem terem olyan, viszont később fémet öntöttek, és belőle értéket és hosszasan elmélkedve a legnagyobb akkori tudós és pénzváltó öntész aludt a fa alatt, majd egyszer csak fejére esett egy banán! Csupán ennyi kellett, hogy régi emlékei visszatérjenek őseitől...
(Kutatótársam Bözse, a majom, és egy banán, ki már nincs köztünk, mert megettem.)
Szerintem nem mindegy, hogy milyen szót használunk. Hülye, ostoba vagy buta...nem mindegy. A hülye szót tartanám társadalmilag a legelfogadottabbnak. Ezen sértődik meg legkevésbé az ember, hiszen általában egy barátunkra legyintve használjuk ha az valami idiótaságot mond, vagy csinál. De a "buta" szó általában úgy hangzik el egy-egy beszélgetésben, hogy az a személy, akire mondjuk, nincs jelen. Azt, hogy "ostoba" , nem tudom besorolni. Talán inkább pejoratív.
Vannak olyan dolgok az életben, amiket mindannyian érzünk, vagy cselekszünk, de nincsen nekik neve, mivel ezek olyan dolgok, amikről nem beszélünk, de azért tudjuk, hogy van. Mint az a kissé kellemetlen érzés, amikor egy olyan székre ülünk le, ami még az előző ember fenekétől meleg. Az ilyesmiket mindenki ismeri, de nincs nevük, ezért mindenki ostobának érzi magát, amiért ilyen dolgokat tesz, érez. Úgy gondoljuk, csak mi érezzük, és ezért kevesebbnek tartjuk magunkat a többi embernél. De tulajdonképpen-ahogy azt az első sorban írtam- mindannyian egyformán ostobák vagyunk. Ezeket a dolgokat gyűjti össze, neveket adva nekik Douglas Adams és John Lloyd könyve a The Meaning of Liff, vagyis Az Éllet Értelme. Ez volt a reklám helye, amúgy meg mindjárt itt a karácsony és már hónapok óta lesem ezt a könyvet mindenhol, de nem találok magyarul, eladót. Semmi célzás.
ui.: a fent említett érzés neve a könyv szerint: poplangy.
Még egy kavics is megmondja bárkinek, hogy létezik türkizzöld.
Kedves felvilágosulatlan társaim! Ezennel kijelentem, hogy igen, létezik türkizzöld.
Bármennyire is szeretnék egyesek, hogy nekik legyen igazuk, sajnos nincs. Ki döntötte el, hogy nem létezik türkizzöld? Benne van a Bibliában, hogy átok a türkizzöldikékre(türkizzöldpártiak)? Nincs! Ne higgyetek az idióta ferdítéseknek, melyek szeretnék azt elhitetni veletek, hogy türkizkék létezik csak. Ez a türkizkékikék (türkizkékpártiak) egy trükkje, hogy egyeduralomra juthassanak. Különben is, az van, amit kitalálsz és meglátsz. Ne engedd, hogy mások korlátozzák szemed és kreativitásod. Bármennyi zöldet létrehozhatok, vagy bármennyi türkizt is. Alkossunk akkor már Türkizsárgát, türkizpirosat is, vagy türkiztörököt, vagy töröktürkizt, esetleg törökméztürkizt!
Az alábbi linkeken bárki láthatja kedves barátaim, hogy mindkettő önálló létező. Önálló morfológiai és genetikai tulajdonságokkal bírnak, önálló filogenetikai csoportot alkotnak. Csupán az egyikről kevesebben tudnak, de ők az egyedibbek. Így tehát hajrá türkizzöldikék! Türkizzöld van, volt lesz és olyan nincs, hogy nincs!
"Turquoise /ˈtɜrkɔɪz/ or /ˈtɜrkwɔɪz/ is a blueish tone of green."
Mai gondolatom roppant egyszerű, még csak bevezetőt sem igényel.
Az a helyzet, hogy mindenki mondogatja, hogy tanulni kell, különben buták leszünk, tanuljunk, mert kell az élethez és hasonlók. Nos, igazuk van, kell az élethez, de én azt mondom, hogy akármennyit is tanulunk, legyen az kevés, semmi vagy nagyon sok, mi így is úgy is hülyék maradunk.
Nézzük csak meg. Ha nem tanulunk, vagy csak alig, akkor nem tudunk semmit, hülyék leszünk. Ez nem bonyolult, egy hülye is megérti. Ha sokat tanulunk, új dolgokat tudunk meg. De mindent mi sem tudunk, így ha valamiről megtudunk valamit, felmerül egy csomó újabb kérdés azzal kapcsolatban. Aztán azokat is megértjük, jönnek az újabb bonyodalmak. A válaszok egyre kevesebb arányban lesznek a kérdésekkel szemben, és a kérdések száma exponenciálisan nő. Ha a tudásunk egy buborék térfogata és ez nő, akkor egyre nagyobb lesz a buborék azon felülete, mely érintkezik az ismeretlennel, tehát ami nincs a buborékban. Minél többet tudunk, annál inkább rá kell jönnünk, hogy semmit sem tudunk. Így az ember hülyének érezheti magát, ha be meri ismerni. Tehát, ha sokat tanulunk is hülyék leszünk.
Azt ajánlom mindenkinek, hogy tűzze ki célul azt, hogy hülye legyen! Mindenképpen sikerülni fog, és nem éri kudarc. Akár tanulunk, akár nem, így is, úgy is hülyék leszünk...
Az emlékek menedzselését nagyrészt a Hippocampus végzi
Mindenki számára ismeretes az amnézia, amikor bizonyos dolgokra, vagy egyáltalán semmire nem emlékszünk életünkből. A memóriának viszont létezik egy totál más végkifejlete is, amikor mindenre emlékszel. Ez a hipermnézia, a világ egyik legritkább betegsége.
Miért mondom, hogy ritka? Eddig, ha jól tudom összesen 4 embernél diagnosztizálták ezt a problémát, és valószínűleg az egész Földön kb. 20 ember szenved ebben a betegségben. Habár sokan mindent megadnának azért, hogy mindenre emlékezzenek, és ritka jó memóriájuk legyen, a hipermnéziások azok, akik mindent megtennének azért, hogy alig emlékezzenek valamire.
A probléma az agyban keresendő persze, úgy néz ki nagyon nem működik az emlékeket törlő mechanizmus. Sokat vizsgálódtak már az üggyel kapcsolatban, valószínűleg egy fehérje alul termelése okozza a gondot. Ha a fehérjéből sok van az adott egyén fejében, akkor nehezebben képes tanulni. Egerekkel folytattak ez ügyben kísérletet.
A hipermnéziának köszönhetően az emberek egész életük minden percére emlékeznek...nagyon is jól. Ha mondunk nekik egy dátumot és egy órát, percet, ők tudják mit csináltak, milyen ruhát hordtak, milyen volt az időjárás, hogy érezték magukat akkor. Ódákat tudnak zengeni egyetlen percről is, mely több mint 20 éve, vagy még régebben történt meg velük. Ez lehet hasznos, de egyébként nagyon rossz. Mentálisan kikészíti őket. Tűélesen emlékeznek minden pillanatra, így minden rosszra is. Családi tragédiákra, halálozásokra, cikis, égő helyzetekre, traumákra, bántalmazásokra. Önmaguk gondolatainak nem képesek gátat szabni, és sajnos kontrollálatlanul törnek elő az emlékeik rohamszerűen. Állandó félelemben élnek, mert bármikor beugorhat egy rossz emlék, és főleg, hogy ettől rettegnek, még csak rosszabb lesz a helyzet.
Nem is akarom túlspilázni a dolgot, ne legyetek hipermnéziások! De ezt nem Ti döntitek el, hanem az agyatok, hogy mikor is kattan be halálotokig.
Föld. Az egyetlen ismert bolygó, ahol élet található. Még...mert lett egyszer az ember.
A bolygók nagy része rideg, kietlen, számunkra barátságtalan hely. Nincs ez másképp az aszteroidákkal, üstökösökkel sem. A csillagok, fekete lyukak, neutroncsillagok és társaik szintén károsak lennének az egészségre. Bár tény, hogy mértek már 26°C-os barna-törpét és azt lehet kibírnánk hőmérséklet szempontjából, de nincs ott semmi, csupán anyag, és erős gravitáció, aminek hála valószínűleg a fejünk pillanat alatt keresztülutazna a testünkön.
A mi bolygónk nagyon speciálisnak mondható. Épp megfelelő távolságra található csillagától, így se nem forró, se nem hideg a felszíne. A Nap pedig olyan típusú csillag, melynek mérete lehetővé teszi hosszú életét, és így esélyt és időt ad a földi bioszférának, hogy kifejlődjön. A Naprendszerben gázóriások keringnek, akik kiszűrik az üstökösök és aszteroidák nagy részét, így kevesebb pofont kapunk. A Föld kellően könnyű ahhoz, hogy a hidrogén és hélium elszálljon, de a többi fontos gáz megmaradjon légkörében. Idővel szert tett egy holdra is, a Holdra, mely szintén védőpajzs, valamint lassítja a Föld forgását, stabilizálja pályáját, csökkenti a viharok erősségét (a Coriolis-erővel áll kapcsolatban mindez). És természetesen az élet szempontjából az egyik legnagyobb kincs, hogy folyadékfázisban van meg a víz. Az élet általános közege, nagyon fontos.
A víz körforgása különböző kémiai és fizikai és biológiai reakciókat indítottak el. Egyedi időjárás, megannyi szerves és szervetlen anyag, valamint élet jellemzi. Mindezek nagyon bonyolult hálózatokat alakítanak ki, nem tudjuk számításba venni az összes állandót, mi csupán annyit látunk, hogy az élet zajlik, az időjárás változik, bolygónk szemgyönyörködtető helyenként és az RTL 2.
De egyszer csak lett az ember. Eleinte nem volt gond, mint az összes többi élőlény terhelték a környezetet. Csak hogy az ember kultúrájában alapvető az eszköz. Ehhez pedig nyersanyag kell, nyilván a környezetből. Még néhány dárda és kőszerszám belefért. De már 10 ezer évvel ezelőtt is olyan nagy hatást gyakoroltak az élővilágra, ahol éltek, hogy nagyon. Nem csak egy fajt pusztítottak, vagy sodortak a kihalás szélére őseink azóta. Mamutok, gyapjas orrszarvúak, barlangi medvék, dodók, emuk, erszényes farkasok, megannyi növényfaj, komplett élőhely, és lassan már az RTL helyét is átveszi, az RTL 2.
Minden élőlény terheli a környezetét, a baj csupán ott van, hogy az ember más. Az ember sokkal nagyobb mértékben, ráadásul olyan anyagokat vagyunk képesek létrehozni, melyek nem természetesek, így nagy részük nem bomlik le, mi meg nem bontjuk le, mert drága volna. Nem minden fenyőfán terem radioaktív urán, de még a medve sem pet palackból van. De az a baj, hogy a sirályok már igen, csak nézzétek meg ezt a képet. Ez csak apró kár ahhoz képest, amiket teszünk. Összeszedik ezeket a vackokat, és belehalnak abba, hogy már több bennük a műanyag, mint a madár. Így már nem lesz többé a madár az ász.
Egy sor olyan vegyianyagot termelünk, mely mindenkire káros. Az állatokra. A növények betegek lesznek. Az ember pedig hogy megússza elkülöníti valahova a veszélyes hulladékot. Hova? Az állatok és növények nyakába. A gombák és mikroorganizmusok sincsenek mindig veszélytelen állapotban, bár rajtuk kevésbé látszik meg a hatásunk, főleg mert annyian vannak.
Ahhoz képest, hogy az ember általánosságban a legokosabb fajnak gondolja magát, igen csak felelőtlen. Sokan csak azt mondják, hogy az ember azért emelkedik ki a többi lény közül, mert van öntudatunk. Nos, úgy néz ki sokat érünk vele, mert nem csak másokat büntetünk jelenlétünkkel, hanem önmagunkat is. Olyan társadalmi rendszerben élünk, ami a vágyak kielégítését óhajtja végrehajtani, minden áron! Nem számít, hogy közben elfogy alattunk a Föld. A vezetők önzők és kapzsik (mert végül is csak ilyenek lehetnek igazi vezetők) és ha van is egy kisebb csoport, kik javítani akarnak a Föld minőségén, a vezetők nem fogják ezt segíteni. Tipikusan ilyen a károsanyag-kibocsájtás a levegőbe. Voltak konferenciák, melyeknek célja az volt, hogy csökkentsék mindezt, viszont azok, akik a leginkább tehetnek minderről, nem fogják fő bevételüket visszavetni csak azért, hogy néhány állat jobban legyen. (Most név nélkül az USA-ra gondoltam.) Ráadásul az erdőket is írtjuk szép számmal, pedig ők tisztíthatnának a levegőn. Mindent beépítünk, amit csak lehet, mert lassan nem férünk el. Még szerencse, hogy a Holdon meg a Marson nincs élet, így nincs mit elrontani, ha odáig jutunk.
A fenntartható fejlődés egy mese, csak törekedni lehet rá, de elérni nem. A lényege az lenne, hogy úgy fejlődjünk, hogy az utódnemzedék ne szenvedjen bármilyen kárt a mi fejlődésünkből. Pedig fognak.
Nem csak fájdalmasan hülyék és felelőtlenek vagyunk, hanem veszélyesek is. Egymást írtjuk, mert a másiknak olyanja van, ami nekünk is, csak vegyük már el az övékét. Egymást írtjuk, mert az a nép mást gondol a világról, más a vallása, és nekünk az istenünk azt parancsolta, hogy akkor öljük meg őket. Egymást írtjuk a pénzért, meg azért is, hogy elvehessük más területét és mi szennyezhessük azt. Lassan minden negyedik amerikai garázsban lesz egy atombomba. Hiszen már annyi van, hogy legalább 10-szer elpusztíthatnánk a Föld minden porcikáját, és még a Naprendszer néhány más objektumára is jutna egy két ajándék a földi "Paradicsomból". Greetings from Earth
Olyanok vagyunk, mint a kisgyerekek, akik mindent meg akarnak kapni, és amíg nem lesz a kezük között, képesek vagyunk bármit feláldozni, bárkiben kárt tenni, csak hogy nekünk legyen jó. Persze ha először komolyabban beüt a balsors, akkor már mindenki vagy nyígni fog, amiért nem tettek semmit, mikor még lehetett volna, vagy ami szerintem valószínűbb, ujjal mutogatnak egymásra. Pedig ha mindenki magára mutogatna, könnyebb lenne. De az ember arrogáns, saját hazáját, csoportját, csapatát nem fogja hibáztatni, mert ők a legjobbak és más a rossz.
"-Az én vallásom a legjobb!
-Miért?
-Csak!"
"- Mindörökké DVTK!
-Miért?
- Csak!"
És mi az, amit hallani nem fogunk? A következő.
"-A mi bolygónk a legjobb, éljen a Föld, védjük őt!
-Miért?
-Csak!"
Az a baj, hogy nem csak önmagunk alatt vágjuk a faágat, hanem az egész fa törzsét, tehát más levelek is veszélybe kerülnek miattunk. Ez már visszafordíthatatlannak mondható, illetve nem lenne az, de ahhoz elég sok embert meg kéne ölni.
Ha már voltunk olyan taplók,
Hogy elloptuk a bolygót,
Legalább viselhetnénk gondját,
És ne ássuk a sírját!
Tény, hogy előbb-utóbb megszűnik az élet a Földön, ha a Nap vörösóriás ciklusba ér, viszont így tényleg előbb lesz, mint utóbb. De, a Föld egyenlőre szerelembe esett az emberiséggel, és még ki kell hevernie minket. Mi vagyunk a drog a Föld szervezetében.
Már kezdem érteni, miért nem találunk olyan legendás lényeket, mint a Yeti, Nessie, Chupacabra, és egyéb mitikus lények. Valószínűleg ők a legokosabbak, mivel elbújnak előlünk. És mind tudjuk mi történne, ha egyszer előkerülnének. Nem ők boncolnának fel minket.
Végezetül mutatnék egy videót arról, hogy mit teszünk épp tönkre, ami nélkülünk is tökéletesen üzemel.
Akár hiszik sokan, akár nem, de szinte a szemből lehet a legtöbb érzelmet kiolvasni. Hiába próbálnánk elrejteni érzelmeink, vagy fizikai állapotunk, szemünk akkor is, mint két ablak betekintést enged agyunk szegleteibe...olyan területekre, melyekről mi sem tudunk.
Bármikor, ha ránézünk valakire, ha kapcsolatba kerülünk valakivel, akkor valószínűleg szemünkön keresztül történik meg a kapcsolatfelvétel. Sok mindent leolvashatunk a másik tekintetéről: ő vajon figyel-e ránk, érdeklődik-e irántunk, hogy érzi magát testileg és lelkileg. De miért ennyire őszinte szervünk a szemünk? Sok vegetatív funkciónk hatása látszik rajta, melyet mi akaratlagosan nem tudunk befolyásolni, csupán tudat alatti gondolataink és testünk állapota. Ezen kívül a szem felelős a látásért, és mivel ez az elsődleges információforrásunk, sokat elárul rólunk.
Elmeséli, hogy mit nézünk, kit nézünk. Régen pl. sokat segített a vadászatban az ősembereknek, amikor is inkább csendben kellett lenniük. Mivel nekünk jobban látszik a fehér szaruhártya az íriszünk körül, így jól meg lehet állapítani, merre tekintünk. Egy kutyánál nem biztos, hogy ilyen jól működik a dolog. Nekünk viszont elég szemünkkel "integetni". Szemünk körül látszik a fáradtság, látszik, hogy valamit unalmasnak tartunk-e vagy nem. Látszik az, hogy a messzeségbe meredve épp elmélkedünk valamin, látszik a szapora pislogásunkból, hogy idegesek, zavartak vagyunk-e. Ha lesütjük szemünk, akkor szégyelljük magunkat, ha hazudunk, akkor kerüljük a szemkontaktust társunkkal. Ha balra tekintünk, akkor gondolkodunk, merengünk, ha jobbra, akkor valószínűleg emlékeket idézünk fel. Ezeken kívül még sok nézésmód van, pl. hivatalos nézés, bizalmas nézés, oldalpillantás és stb.
Szemünk pupillája viszonylag sokat elárul még rólunk. Ha valaki izgalomba jön, kitágul a pupillája, a dühös emberé pedig összeszűkül. A szerelmes emberek általában kitágult pupillával tekintenek egymásra, ezért is meghitt és kellemes számukra a félhomály. De ugyanúgy a csecsemők és kisgyerekek is tágult pupillával pillantanak a felnőttek felé. A szerelmes emberekről még elmondható az is, hogy tudat alatt egymás szemében a pupilla tágulását keresik, mely izgalomba hozhatja őket.
A szem vizsgálata az orvos számára sokat elárul testünk állapotáról. Elsősorban az érrendszerünkről, hiszen, szemfenekünkön remekül látszanak az erek. Ha ott elváltozás van, akkor valószínűleg máshol is a testben. Így észrevehető az érelmeszesedés, cukorbetegség, rög valahol a nyaki erekben.
Vannak még ilyen ezoterikus dolgok is, mint hogy bizonyos pöttyök bizonyos szervi betegségekkel függnek össze, de ez aligha igaz. Bár új kutatások a szem mintázatát összefüggésbe hozzák agyunk felépítésével, hiszen bizonyos szemeket alakító gének szerepet kapnak a homloklebeny kialakításában is.
Leggyakoribb a barna szemszín, ez mondható alapnak. A sötét szín Afrikában millió évekkel ezelőtt jól védte szemeinket a napfénytől. Kialakult azonban pár ezer évvel ezelőtt egy mutáns változat, a kék szín, mely azért kék, mivel kevesebb pigmentet tartalmaz az írisz. A kék szemű emberek mind egy ősre vezethetőek vissza. A legritkább szín pedig a zöld, mely az emberek 2%-ának adatott meg. Persze vannak még spéci esetek, ha valaki albínó, akkor nincs pigment, így a vörös szín látszik a szivárványhártyában. Heterokrómoknak mindkét szemük eltérő színű, illetve vannak az úgynevezett színváltós szemek is. Náluk csupán úgy látjuk, hogy más megvilágításban másképp fest látószervük. Egyszerű fizikai illúzió, fénytörés szerűség.
Tekintsünk le, vagy fel, de előbb-utóbb önmagát bújtatja Világunk...
Ma két régi elképzelésem kap itt helyet, pontosabban csak egy, mert a másikat nincs kedvem leírni. Mindkettő arról szól, hogy vajon az egész világmindenség, hogyan is épül fel, csak nagyon kicsit más szemszögből, mint a többi elképzelés.
Általában úgy képzelik el a világot, hogy egy végtelen akármi, ami vagy folyamatosan tágul örökké, vagy tágul, majd összehúzódik (pulzáló világ), vagy tágul és összeomlik. Ezen elképzelések végül is az Univerzum életéről szólnak, amire én gondolok az a felépítése. Persze előző elméletek úgy képzelik el az egészet, hogy a világ valószínűleg egy gömb alakú kiterjedéssel rendelkezik, esetleg sosem juthatunk ki belőle, mert a tér pont a gömb alakja miatt visszagörbül önmagába úgy, hogy észre sem vennénk. Ezen világnézetek szerintem nagyrészt egy szinten kezelik a Mindent, én viszont most szeretném lépcsőkre felosztani az egészet.
Gondolkozzunk mérettartományokban, ahol a mi világunk a kiindulási alap. Azt látjuk, amit látunk, se többet, se kevesebbet. Nevezzük ezt normál világnak. Innen indulhatunk lefelé és felfelé is. Lefelé már csak optikai segédeszközökkel láthatunk, és ott sem örökké, mert a technika nem olyan fejlett még. Mindez igaz a felfelé, vagyis a makrovilág felé tekintéskor is.
Mondanivalómat nem szeretném túlspilázni, roppant egyszerű. Ahogy mikroszkópunkkal lefelé tekintünk, azt látjuk, hogy a mikrovilág, és annak építőelemei felépítik a mi világunkat. Akkor miért ne lehetne, hogy a mi világunk is felépít egy makrovilágot? Ugyanúgy, ahogy mi világunkat részecskék, atomok alkotják, úgy a mi mérettartományunk bolygói, csillagai, galaxisai, galaxisvárosai, galaxishalmazai is lehetnek egy, a tőlünk sokkal nagyobb makrovilág részecskéi. Lehet, hogy a mi világunk részecskéi is csillagszerű akármik a maguk világában, és ott is nagyon apró lények élnek. Mi is részecskéken belül élő lények vagyunk, és ugyanígy felettünk álló szinteken is élnek, és lehet, hogy még látnak is minket műszereikkel. Nézik, ahogy mi apró lények lakjuk az ő világuk alkotóelemeit. És ők is csak részecskéken élő lények, akiknek a normális világa csupán egy mikrovilág, egy másik világnak. A sor pedig akár örökké folytatható.
Ha ez így van, akkor az idő teljesen másképpen zajlik. Tudjuk, hogy a molekulák szintjén nagyon gyorsan zajlanak a folyamatok és minél lejjebb haladunk, ez még inkább gyorsul. Felfelé haladva a felettünk álló élőlényeknek mi vagyunk elképesztően gyorsak, ők viszont számunkra láthatatlanok, mivel az ő gyorsaságuk oly lassú, hogy mi nem is érzékeljük. Ha lefelé nézünk, akkor ott is láthatatlanok számunkra az élőlények, mivel annyira gyorsan lezajlik az életük, hogy nem láthatjuk őket, meg persze aprók is. Lehet annyi ideig van komplex kis univerzumuk, amíg két atom ütközik, vagy két részecske, és a mi világunk is lehet olyan lassú a felettünk állóknak, hogy mi is csupán két atom ütközése közt élünk, és ezen időtartománynak is csak a tört részéig. Így valószínűleg ők sem láthatnak minket. Talán az Ősrobbanás csupán néhány óriási makrovilág részecskéjének ütközésének eredménye, amit más felettünk álló lények egy hadronütköztetőben hajtottak végre.
Az egész olyan, mintha egy spirál/csigalépcső közepén állnánk...egy végtelennek tűnő nagyon magas csigalépcsőre gondoljunk. Ahol állunk, ott nagyjából szét tudunk nézni és a legközelebbi lépcsőfokokat még tudjuk vizsgálni. De ahol már kanyarodik a lépcső, ott már a takarásba került részről fogalmunk sincsen. Persze olyat is csinálhatunk, hogy különböző eszközöket használva kihajolunk a lépcsőből és fel, illetve letekintünk. Amikor letekintünk eszközeinkkel (mikroszkópok), akkor ellátunk az eggyel, vagy kettővel lentebbi szinten elhelyezkedő lépcsőfokokra, de aztán azon szintek kitakarják a még lentebbieket. Középen lenézhetünk, és láthatjuk, hogy egy óriási lyuk tátong alattunk, de azzal nem vagyunk kisegítve, mert nem ott a lényeg, hanem a lépcsőfokokon, de helyzetünk és kicsinységünk miatt mi nem vagyunk képesek mindent látni. Felfelé ez ugyanúgy igaz, akkor teleszkópokkal tekintünk a felsőbb szintekre. A lépcsőn lefelé egyre gyorsabban telik az idő, fent pedig egyre lassabban. Ez kicsit passzol is egy régi felméréshez, miszerint pl. egy 10 emeletes házat megnézve az alsó szinteken gyorsabban telik az idő, mint a legfelsőn. Az eltérés atomórával kimutatható mennyiségű csupán. De gondoljunk az elméleti kísérletre, amikor is két iker közül az egyik kirepül a Föld köré űrhajóval, és ott kevésbé öregszik meg. Nos, ha a lépcsőn feljebb kerülne elméleti ikertestvérem, akkor ő bizony a lassabb időlefolyás miatt ott kevésbé öregedne, mint én. Mert a mi világunk gyorsabban zajlik, mint a felsőbb szintek.Az idő sebessége fordítottan arányos egy test sebességével.
Hogyan lehetne utazni a lépcsőfokok között? Fénysebesség? Fénysebességgel begyorsulunk, de elméletileg a fénysebességgel utazó egyének nem öregednek, hiszen ott az idő nincs rájuk hatással, vagy éppen lassabban telik számukra? Ha ez igaz, akkor így képesek vagyunk feljebb kerülni a lépcsőfokon. Aztán az ottani világnak is lehet egy saját fénysebessége, mely x-edik hatványa a miénknek és így tovább. Miért is kéne begyorsulni ahhoz, hogy feljussunk egy szintre, holott lassabban telik az idő? Lehet felmerül valaki fejében a kérdés. Ja, és értelemszerűen le kellene lassulnunk ahhoz, hogy lejjebb jussunk. Képzeljük el, hogy a lépcsőn valamilyen anyag áramlik, aminek vízszerű képessége van. Ez a víz fentről folyik lefelé nagy sebességgel. Annyira nem nagy sebességű, hogy minket lejjebb mosson alsóbb szintekre, mivel nekünk is van egy állandó sebességünk, mintha pisztrángok lennénk, akik folyamatosan úszkálnának felfelé állandó sebességgel, így úgy tűnik, mint akik egy helyben állnak. Ahhoz, hogy lejjebb jussunk lassítani kell és így a víz lejjebb sodor bennünket. Ha feljebb szeretnénk jutni, akkor egyre inkább gyorsítani kell és így legyőzzük a felénk tartó sodrást, ergo szintet lépünk. Habár 80-as szintű paladinok nem leszünk, viszont egy állandó magasabb sebességre való beállással betekintést kaphatunk a felsőbb szintre. Az egész világ egy lépcső, mely spirális alakú, és fentről folyik lefelé a víz, mely rendben tartja a világ alkotóelemeit, részecskéit, a helyén így nem omlik össze alulról, mint egy kártyavár. Felfelé haladva pedig egyre erősebb a sodrás, mert közeledünk a forráshoz. A forrás lehet akár egy isten is...vagy a Vízöntő nevű legendás horoszkóp.
A víz pedig simán lehet a természeti törvények metaforája...melynek tulajdonságai lépcsőfokról lépcsőfokra változnak, hiszen a sodrás erőssége is elgyengül egyszer...
Frissítés: Arra jutottam, hogy ezen elképzelésem passzolhat egy másik cikkemben leírtakhoz is és kiegészítik egymást, így szépen lassan összeállhat egy Világegyetemet leíró modellem. Ha az alábbi cikkben említett buborékokra visszaemlékszünk, akkor írtam, hogy egy bizonyos szökési sebességet kell elérni ahhoz, hogy kijuthassunk ebből a világból. Ez a bizonyos szökési sebesség lehet az a sebesség, mellyel egy lépcsőfokot léphetünk. És minden nagy buborék metaforikusan helyettesíthető egy-egy lépcsőfokkal, persze a lépcsőfokokhoz rendelt buborékok mindig máshogyan néznek ki, önmagukba más lépcsőfokokat is foglalhatnak. Míg a spirális lépcső a szökési sebességeket írja le, és azt, hogy miért is kell sebesség az időgyorsításhoz, lassításhoz, addig a buborékmodell azok egymáshoz való viszonyát, illetve a tér tágulását. Bár a spirális lépcső bevezetése mégis csak azt sejtetné, hogy léteznie kellene időnek. Ezen még el kell gondolkodnom...
Ma azon gondolkodtam, hogy vajon mi történne, ha összekötnénk két ember agyát?Sokatoknak két dolog juthat eszébe: ez gonoszság, kegyetlenség, valamint, hogy filmekbe illő eset lenne. Nem feltétlenül.
Először is, valóban két élő emberen kéne végrehajtani, de ha beleegyeznek, nem gonoszság. Bár a következmény lehet olyan durva, hogy belehalnak mindketten, de erre majd később térjünk ki.
Filmekbe illő volna? Nem! Elég lehet egy ponton is összekötni az agyat. Mondhatnánk, hogy a két koponyából vezessünk ki két axont, és azokat kössük egybe, de lehet elég lenne a kézfejből is. Akkor már összeköttetésben vannak az agyterületek. Kérdéses, hogy hogyan kössünk össze két neuront. Erre javasolnék egy hosszú csövet, ami tenyészhelyként funkcionál és a két test idegsejtje egy közegbe kerülve talán mesterséges kémiai ingerlés hatására kapcsolatba lépnek egymással. Mindez több-kevesebb időt vehet igénybe, szóval a két emberkének rá kell érnie, nem mehetnek el maratont futni, és el kell viselniük egymást egy teremben. Aztán ha sikeres az agy összeköttetés, akkor másképpen is.
Na, de mi is lehetne a következménye egyfajta összekötésnek? Nehéz lehet megjósolni. Több dolgot sorolnék fel, ezekből néhány vagy bejön, vagy nem. Lehet, hogy több is egyszerre.
1. A két agy elektromosan túltöltené egymást. Gyakorlatilag kisülnének, még ha számunkra ez nem is látszana. 2. A két agy közül az egyik felülmúlná a másikat, és átvenné az irányítását. 3. A két agy megzavarodna és skizofrén hajlamokat mutatna mindkét személy. 4. A két agy (ember) gondolatban beszélgethetne egymással. 5. A két személy hozzáférne egymás emlékeihez, netán agyuk lemásolnák egymás emlékeit. 6. A két agy megléte egymás mellett felborítaná a hozzájuk tartozó test vegetatív funkcióját. 7. Ha esetleg rokonokat kapcsolnának össze, melyek közül az egyik amnéziás, esetleg Alzheimer-kóros, a másik agy genetikai, kémiai mintát szolgáltathatna a beteg számára, így az meggyógyulna.
Több nem jut most eszembe. Nos, itt vannak kockázatok, így először más állatokon kell elvégezni a kísérletet, pl. egereken. Ott kiderülne mi történik velük egy agyösszekapcsolás során, még az is, hogy a két agy lemásolja-e egymást. Az egyik egeret megtanítjuk valamire, a másikat nem. Ha a kísérlet után mindkét képes képes ugyanarra, akkor lezajlott egyfajta infromációcsere köztük gondolatban. Egy ilyen kutatás morális kérdéseket vetne fel (persze az emberek esetében, nem az egerekében), így lehetne emlékeket lopni, vagy úgy működnénk, mint az Avatar című filmben az őslakosok...egymásra csatlakoznánk egy biológiai USB-vel...
-Te hiszed, amit gondolok, vagy csak nem érted, amit mondok? -Úgy hiszem, hogy előtte értened kéne, amit gondolsz, és akkor tudnád mondani. -Én értem, amit mondok, de nem hiszem, hogy te jól gondolod. -Azt gondolom, hogy amit most mondhatnék, hiszem, mert értem is. -De mikortól kezded el azt hinni, amit értesz úgy, hogy ha nem is gondolod, de mondod? -Amikor már úgy gondolom, hogy másnak mondhatom, hiszen hiszem azt, amit értek. -Ez esetben értem, miért is mondod azt, amit hiszel, pedig más nem így gondolja. -Attól, hogy más ember mást hisz, és mást mond, mivel nem érti, gondolhatja ugyanazt, amit én. -Nos, akkor szerencséd, hogy sokan nem értik, amit gondolnak, de közben mégis azt hiszik, hogy mást gondolnak mint te. -Közben pedig rájönnek, hogy amit gondolnak, egyezik azzal, amit én hiszek, de nem mondom, mert nem értem. -Nem érti az ember gyakran, hogy mit miért gondol, csak azt hiszi, hogy tudja és helyes, hogy mondja. -Mondanám én, hogy mire gondolsz, de nem hiszem ,hogy értem. -Na, figyelj! Te most ugyanazt gondolod mint én, csupán nem hiszed, hogy így van, mivel nem érted, és fátyol borul körénk. -Kezdem érteni, mire gondolsz, mikor azt mondod, hogy hiszel. -Én most azt hiszem, csinálok egy szendvicset...
Előző bejegyzésem végén tett ígéretem fogom most beteljesíteni, és pár gondolattal igazolni a címet, avagy miért nem lehet valami/valaki tökéletes, mindentudó és mindenható, ahogyan azt főként a kereszténység állítja saját istenéről. Szakasosan fogom apró gondolataim megosztani, ma a tökéletesség kerül célkeresztbe.
Lehet-e valami tökéletes? Egyáltalán tudja valaki, mit is jelent az, hogy tökéletes?Az ember tudja mit jelent Isten tökéletessége? Én nem hinném, tehát feltehető a kérdés, miképpen is lehet dobálózni ezekkel a súlyos jelzőkkel? Tegyük fel, hogy Isten tökéletes. Mit jelent ez? Azt, hogy csupa jó szándékú, és maga a Jóság? Ebben az értelemben Isten tökéletlen, hiszen hiányzik belőle egy sor más tulajdonság. Nincs benne gonoszság, nem szokott senkit sem átverni, nem képes hazudni. Ez nem tökéletlenség? Hiány és tökéletlenség. Ha úgy nézzük, hogy Isten rendelkezik minden tulajdonsággal, amivel ember, (hiszen mégis ő általa jöttünk létre, tehát mi egy merőben új tulajdonságot nem alakíthattunk ki) akkor pláne nem tökéletes. Ebben az értelemben Isten nem csak jó, de lehet rossz is, hazudhat, elhallgattathat bizonyos tényeket, átverhet. Meg tudja-e nekem bárki is magyarázni, mit jelent a tökéletesség? Meg tudja bárki magyarázni természetesen Biblia nélkül, saját gondolatokkal? Használhat Bibliát, de tovább nem fog jutni, és senki nem tudtökéletesen kielégítő választ adni egyik kérdésre sem. Lehet le van írva, hogy Isten tökéletes, de ezek csak szavak. Alkossunk tökéletes gömböt. Kivitelezni nem fogjuk tudni, valami kis kidudorodás biztosan lesz rajta. Most pedig elméletben alkossunk tökéletes gömböt. Sikerült! De inkább mégsem. El tudja valaki képzelőerejével képzelni a tökéletes gömböt? Nem! Csupán a szavak szerint létezik a tökéletes gömb.
