2013. március 27., szerda

Helyzetjelentés az ország másik feléből

 Miután elolvastam miket írt Krisztián a keleti országrészből, úgy éreztem meg kell írnom mi is a helyzet nyugaton. Itt süt a nap, 15 °C van árnyékban, csiripelnek a madarak és egyáltalán, nyoma sincs a télnek.

Ja, hogy az decemberben volt! Ugyanolyan undorító márciusi hó van itt is, mint otthon. Szorozzátok meg ezt az időt 5-el és megkapjátok mi is volt tegnap. Hogy ez mért fontos... ó... hát azt kezdjük ab ovo.

Turizmus szakon tanulok. Az első félév után már szakirányt kell választanunk, és mivel mindig is érdeklődtem a különböző vallások iránt, és azt beszélik a turizmus ezen ága egyre inkább keresettebb, úgy döntöttem felveszem második szakirányként, a csak itt Győrben tanított, vallásturizmust.

Ezzel a döntésemmel nem elég, hogy hárommal több tárgyam lett a félévre, de ahhoz, hogy tapasztalatot szerezzek szükséges átélnem azokat az utakat, amiket valószínűleg szervezni fogok. ( nem mintha nem szeretném, mert igazán tetszik! csak egy kicsit megöl ) Így hát kedden elmentem zarándokolni.

Kedden frissen ébredtem hajnalban, hogy a fél7es indulást ne késsem le. Úgy volt, hogy megyünk, velem együtt, hárman a szakról. De az egyikük beteget jelentett, a másik a hó fogságába került. Így maradtam egyedül, bízva benne, hogy ilyen időben nem indulunk el, ti. megállíthatatlanul esett a hó, fújt a szél és úgy összességében... nem volt éppen március 26.-hoz méltó időjárás.

Apropó, láttátok azt a képet, ahol összehasonlítják Woody Allen-t Ferenc pápával? Egészen hasonlítanak. Bár valószínű kicsit más az életfelfogásuk...

A zarándoklat Sarródról indult, és Kópházáig tartott. Ez március 26.-i időben igazán kellemes kirándulás lett volna. Nyílt terepeken, melegítő nap, hűs szellő. Szóval az az igazi márciusi félig nyár, félig tél. De most nem az a nap volt. Most zimankó volt, amolyan hull-a-hó-és-hózik féle. Mint mondtam, nyílt terepeken, enyhe dombokon gyalogoltunk. Ezek a viszonyok, mondhatni nem túlzottan szerencsések hófúváskor.

Legyalogoltuk a 25 km-t. És mikor megérkeztünk, részt vettünk egy szentmisén. Még sose voltam ilyen szertartáson. Most láttam egyet, már amennyit láttam belőle, mivel hideg volt, a lábam fájt(még mindig fáj) és éhes is voltam. Szóval nem volt csodás a hangulatom..kicsit nyűgös voltam...talán.

Talán igaz ez a német leckéből tanult frázis: "Der Weg ist das Ziel." Mert most igazán az út volt a lényeg... meg a végén hazaérkezni... majd a forrózuhany... és a főtt kaja.

Remélem nincs harag. Menjetek békével.

2013. március 15., péntek

Anyagmozgatás hidegfúzióval, avagy a hólapátolás új tudományága

 A portás a főbejárat előtt.
Nagyon is aktuális és fontos sorok következnek...A hirtelen hóállapot miatt azonnal alapítok egy új egyetemet ezen események jövőbeli ismétlődésének elkerülése végett.


Azon elmélkedtem reggel, miközben madarak csiripeltek, hogy hogyan is lehetne megvalósítani a hidegfúziót, egy nagyon bonyolult problémát, egy nagyszerű energiatermelő módszer kialakítása érdekében, mely megoldhatná az emberiség legnagyobb bajait. Örömmel jelentem, hogy rájöttem. A nagy fenét, nem jöttem rá, mert nem csiripeltek a madarak, mivel belepte őket a 40 centis hó. 

De nem baj, ezek helyett kikeltem az ágyból mókás arckifejezéssel, és kimentem havat lapátolni. Tegnap már ismerkedtünk, és megállapítottam, hogy ilyen köcsög havat én még nem lapátoltam. De semmi gond, a főbb útvonalakat kialakítottam, és még EXIT-et is készítettem az udvarból. Nagyon vizes volt a hó, persze elvárható tőle, hiszen hogyan is nézne ki szárazon? Mégis csak H2O. 

Az irdatlan állapotok miatt szeretnék egy új tudományágazatot alapítani, melynek neve legyen ezentúl: H.A.M. azaz hidegfúziós anyagmozgatás.

Külön egyetemeket kell szentelni ezen tudományágnak, ahun magas képzést kapnak a tanulók annak érdekében, hogy a ma uralkodó állapotok megszületésük után rövidesen elhalálozzanak. Megannyi tantárgy szükséges, a tematikát félévekre bontva most nem sorolnám fel, mivel nemsokára havat kell lapátolnom.
A kollégiumba való beköltözés előfeltétele annak kiásása ellenséges területen.



Testnevelésként búvárkodás is választható ám...
Idegen nyelv: A tanulók tanulják meg a világ összes nyelvén, hogy van a hó, jég és víz, kiemelten fontos az eszkimók nyelvezetének ismerete.

Rendszertan: Az idegen nyelv órán megtanult legalább 200 szót a hóra ismerniük kell, illetve a hótípusokat természetben felismerni, névhez hozzárendelni, megállapítani életkoruk, kialakulásuk történetét, illetve felállítani egy hipotézist arról, hogyan lehetséges a legrövidebb úton, legkisebb aktiválási energiával eltávolítani azt. Hipotézisüket a helyszínen kell felállítaniuk és a problémát a lehető leghamarabb megoldani.

Havmorfológia: Fontos megtanulni, hogy a hópelyhek formavilága milyen úton-módon alakul ki, illetve rezisztenciát kell a tanulónak tanúsítania a szépsége iránt, mivel egy szakember nem vizsgálódhat szubjektív érzelmek alapján.

Funkcionális havatómia: Előfeltétele a havmorfológia. Fotnos kérdéskör, hogy a hópehely formavilága miképpen befolyásolja annak aerodinamikai, termodinamikai, hidrodinamikai viselkedését.

Hóetológia: tárgyköre az élőlények reakcióinak előrejelzése minden egyes hótípusra. Beadandó esszé írandó zárásképpen, melyben egy a tanár által megadott random élőlény reakcióit kell megfigyelni természetes környezetében legalább 30 fajta hótípusra. (Amennyiben az évfolyam nagy lélekszámú és túl sokan vannak, javaslom a tanárnak egy mélytengeri, vagy sivatagi élőlény megadását.)

Fagyélettan: Választ keresnek a következőre: különböző kémiai és biológiai anyagok milyen úton, milyen módon és mennyire befolyásolják a hópehely homeosztázisát.

Populáció havatika: A hó ökológiája, a tanuló ismerje a hó feletti szerveződési szinteket, képes legyen egy terepen populációs mintázatok felismerni, megállapítani a köztük levő társulástani kapcsolatokat, illetve záródolgozatként utazzon Alaszkába két hétre és állapítsa meg az ott található populációk összlétszámát.

Havolúció: A tanuló tanulmányozza tanítói tanóráin a hópelyhek fejlődéstörténetét, a hófajok között ismerje az evolúciós leszármazásokat, ismerje a földtörténeti korokra jellemző hópehelytípusokat, illetve képes legyen radiokarbonos kormeghatározással megállapítani a mélyebb rétegekben lévő hópelyhek korát megállapítani.

Európai Uniós ismeretek: Mivel ez a tárgy kb. mindenhol ott van, gondolom itt is itt kell lennie.

Szerszámkészítés alapjai: A tanuló képes legyen elkészíteni 24 órán belül bármilyen alapanyagból azon megfelelő eszközt, mellyel az adott hótípust képes leghatékonyabban eltávolítani.

Harcművészeti alapismeretek: A tanuló sajátítson el bizonyos önvédelmi mozdulatokat és fogásokat, melyeket később beépíthet az imént említett általa elkészített eszköz használata közben szükségessé váló mozgásrepertoárjába.

Vezetésmódszertan: A tanuló képes legyen irányítani olyan szánkókat, melyek a havon is képesek közlekedni.

PszicHÓlógia: A tanuló képes legyen megérteni ellensége érzelmeit és esetleg rávenni arra, hogy önmagát tüntesse el. Magasfokú érzelmi intelligenciát követelő tantárgy, emiatt csak a kötelezően választhatóak közé tartozik.

Testnevelésként bármilyen télisport választható, de bátraknak plusz kredit jár a fóka és bálnavadászatért, az más kérdés, hogy az állam bepereli őket. De mivel a tandíjat fizették, nekünk édes mindegy.



Nagyjából ennyit ismertetnék nagy hirtelen, egy valamit tanuljunk meg, a hónak is vannak érzelmei, még ha gonosz is. Szeretném ha ezentúl nem tekintenétek rá úgy, mint egy hűvösszívű és rideg vízkupacra, hanem egyenértékű fajként gondoltok rá és mind a 200 változatára. Tudományos megnevezése HÓmo sapiens HAVaticus.

Az egyetemre jelentkezni előzetesen nálam lehet a házam előtt, a mottónk: "Hadd lapátoljam el a havat a házad elől!"

Ízelítő a képgalériából:


A természetjáró szakosztály gyakorta szervez sátorozós táborokat
Az itt tanuló vallásos személyek lehetőséget kapnak a grönlandi pápajelölt megismerésére.
Az Erasmus program keretein belül sor kerülhet arra, hogy kipróbáld magad cserediákként is.

2013. március 6., szerda

Röpke utazás a nem létező világba

Semmi komoly dolog, csupán egy apró elgondolkodás. Olvassátok végig, egy kis gondolatmenet. Semmi több. Mindenki képzelje bele saját magát a szituációba.
Mi van akkor, ha az egész világ nincs? Senki más nem létezik rajtam kívül, csak én vagyok. Születésemkor bedugtak engem egy gépbe, mely egy szimulációt hoz létre. Hogy ki vagy mi az, amit bedugtak a gépbe? Nem tudhatom. Csupán ott vagyok ki tudja miért...büntetésből, vagy bizonyos feladatom van? Nem tudhatom, mert a szimuláció elfeledteti a külső világ emlékeit velem. Ám egyszer csak elalszom, és nem ébredek fel. Pontosabban mondva ebben a világban, hiszen kikapcsolják a szimulációt vagy azért, mert elvégeztem a feladatom, vagy azért, mert kudarcot vallottam. Össze vagyok zavarodva, nem tudom hova kerültem. Mivel a szimulációban ember voltam ebben a világban, nagy eséllyel azt gondolom, hogy ez a Menny. De idővel visszatérnek az emlékeim erről a külső világról, és meg tudom, hogy alapvetően ki is vagyok és miért kerültem a gépbe. Hiába térnek vissza ezen emlékeim, végig emlékszek az elmúlt életemre, az X évemre. A szimuláció végett elvesztettem minden kapcsolatom barátaimmal, szeretteimmel és egyéb ismerőseimmel, elvesztettem az emberi szokásaim, érzéseim, ízlelésem, hobbijaim, céljaim. Minden, amihez hozzászoktam megszűnt létezni. Mindennek vége. És mégis ragaszkodok ahhoz, hogy visszakerülhessek a szimuláció nyújtotta világhoz, mert hiányoznak az itteni emberek, történések, a megoldatlan rejtélyek annak ellenére, hogy tudom, ők nem is léteztek soha és minden csak kamu volt. Megkérem társaim, hogy helyezzenek vissza a gépbe és hadd élhessem tovább "mindennapi" életem. Visszakerülök és azon tűnődöm, hogy mindez nem is létezik. Beszélgetek másokkal, beszélgetek veled és én tudom rólad nagyon jól, hogy csak egy szimuláció vagy. De téged erről nem győzhetlek meg, mert csak bolondnak nézel. De nem is akarlak. Pár nap alatt fogynak az emlékeim a külvilágról, majd végül teljesen elfelejtem azt, és ismét a szimuláció illúziójának rabságába esem. Élem tovább mindennapjaim mit sem sejtve, majd 60 év múlva meghalok úgy, hogy azt hiszem, ez a világ valóságos...


Hogy mi a legijesztőbb? Akár igaz is lehet.


[Ha a szimuláció tervezőjéhez lehetne egy kívánságod, miben változzon az életed a szimuláció során, mi lenne az? Min szeretnél változtatni, mielőtt visszatérsz oda és el is felejted, hogy valaha kérted ezt?]