Kedves Naplóm!
Már nagyon izgulok, épp hogy csak megtanultam írni, de már is felvettek iskolába és végre másokkal is találkozhatok. Nem kell egyedül itthon ülnöm és a nap nagy részében anyuékra várni, hogy hazaérjenek. Nemsokára kimehetek itthonról és végre megláthatom, hogy milyen a külvilág. Eddig csak mesélt róla anyuci, mielőtt én alukálni mentem. Egyedül, hiszen ők sosem alszanak, de nekem azt mondták, hogy muszáj, és nem is bírok sokáig ébren lenni. De néha éjjel felkelek csikorgásokra, szikrahangokra, olyankor másnap máshogy is néznek ki anyuék. Nem tudom mi történik. Van, amikor megijedek és olyankor a macimat szorongatom. Olyan jó érzés, puha és meleg. Néha azt kívánom, bárcsak anyáék is ilyen puhák lennének és nem fáznék attól, ha hozzájuk érek. Ridegek, de tudom, hogy szeretnek. Csak mégis furcsa. Miért nem vagyok olyan, mint ők? Vajon minden kisgyerek ilyen? Végre, ha másokkal is találkozom, mindez majd kiderül. Holnap leszek 8 éves, és anyu azt mondta, hogy végre olyan lehetek, mint ők. Vajon hogy? Befestenek engem szürkére? Állandóan jeget kell tartanom a kezemben, hogy még hideg is legyek? Mindenesetre azt mondta, hogy kapni fogok egy gyógyszert, amitől elalszok, utána elvisznek valahova és ha felébredek, már igazán közéjük fogok tartozni. Ráadásul megígérték, hogy ha jól viselem, akkor elvisznek az egyetlen helyre, ahol még állatok élnek. Jutalomként. Azt is mondták, hogy még ma hoznak nekem nagyon finom kajákat, mert többé már nem tehetem meg, hogy egyek. Nem igazán értem őket, de ha belegondolok sosem láttam még őket enni. Azt hiszem, vinni fogom magammal a macikámat, és vele fogok elaludni, ő mindig megvédett engem.
2212.november 2.
Már nagyon izgulok, épp hogy csak megtanultam írni, de már is felvettek iskolába és végre másokkal is találkozhatok. Nem kell egyedül itthon ülnöm és a nap nagy részében anyuékra várni, hogy hazaérjenek. Nemsokára kimehetek itthonról és végre megláthatom, hogy milyen a külvilág. Eddig csak mesélt róla anyuci, mielőtt én alukálni mentem. Egyedül, hiszen ők sosem alszanak, de nekem azt mondták, hogy muszáj, és nem is bírok sokáig ébren lenni. De néha éjjel felkelek csikorgásokra, szikrahangokra, olyankor másnap máshogy is néznek ki anyuék. Nem tudom mi történik. Van, amikor megijedek és olyankor a macimat szorongatom. Olyan jó érzés, puha és meleg. Néha azt kívánom, bárcsak anyáék is ilyen puhák lennének és nem fáznék attól, ha hozzájuk érek. Ridegek, de tudom, hogy szeretnek. Csak mégis furcsa. Miért nem vagyok olyan, mint ők? Vajon minden kisgyerek ilyen? Végre, ha másokkal is találkozom, mindez majd kiderül. Holnap leszek 8 éves, és anyu azt mondta, hogy végre olyan lehetek, mint ők. Vajon hogy? Befestenek engem szürkére? Állandóan jeget kell tartanom a kezemben, hogy még hideg is legyek? Mindenesetre azt mondta, hogy kapni fogok egy gyógyszert, amitől elalszok, utána elvisznek valahova és ha felébredek, már igazán közéjük fogok tartozni. Ráadásul megígérték, hogy ha jól viselem, akkor elvisznek az egyetlen helyre, ahol még állatok élnek. Jutalomként. Azt is mondták, hogy még ma hoznak nekem nagyon finom kajákat, mert többé már nem tehetem meg, hogy egyek. Nem igazán értem őket, de ha belegondolok sosem láttam még őket enni. Azt hiszem, vinni fogom magammal a macikámat, és vele fogok elaludni, ő mindig megvédett engem.
2212.november 2.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése