Szóval...elkezdtem nagy titokban nézni a "Kalandra fel!"-t. Mivel annyit hallottam róla, és mert az egyik tablóképre az osztálytársam egy-állítása szerint, de most már bizonyítottan- kalandra fel!-es pingvint rajzolt. Ami egy piros tangóharmonikán játszik. De ez lényegtelen.
A mesének annyira pocsék a főcímdala, hogy valami borzasztó. Mindig elámulok amikor meghallok egy-egy új zenét; 7 alaphangból, hogyan képesek még mindig újabb dallamokat kreálni a szerzők, pedig már amikor az ősemberek felfedezték, hogy különböző tárgyakkal hangokat lehet kiadni, kialakult a zene. Ma meg lassan 2013-at (!) írunk, és még mindig tudnak újat alkotni. Félelmetes.
Tény, hogy rengeteg az olyan dallam ami hajaz egy, már meglévőre, de attól függetlenül mégis létrejönnek. Manapság sokat szidják a mai zenét, hogy mennyire igénytelen, és csak régen volt az igazi. Ezek azok, akik nem képesek fejlődni a korral, és inkább szidják a fiatalokat, és az ő zenéjüket, ahelyett, hogy egy kicsit megerőltetnék magukat, és megkeresnék az értékes zenéket. Minden korban voltak előadók, akiknek semmi közük nem volt a zenéhez, mégis felléptek, és voltak sokan akik szerették őket. De pár10 év távlatában nem is emlékszünk rájuk. Vagy éppen egy régebben le sem ejtett énekest ma az egekig magasztalják, viszont amíg élt, enni is alig tudott. Nem éppen igazságos. Persze most mindenki hordja a sírjára a virágot, de van egy olyan érzésem, hogy ez már nem segít a zenei karrierje kialakításában, vagy a megélhetés megteremtésében a szétmálló testnek. Amit kukacok esznek. Évek óta. Már csak csontváza van. Abban a tudatban halt meg, hogy tehetségtelen, mert senkinek nem kell a zenéje. Holott lehet, hogy csak túlszárnyalta korát, és senki nem volt még vevő az újításaira.
Ma is létezik jó zene. Nem kell megállni Nicki Minaj-nál, vagy Justin Biebernél. Ha valaki jó zenét akar hallgatni, az megtalálja. Nem túl szép kijelenteni, hogy nincsen. Meg olyasmiket mondogatni, hogy a mai felgyorsult világ romlott és eltűnt belőle a szépség. Aki ezt mondja, nem is akar jó zenét hallgatni. Vagy inkább romantizáló hajlammal, a régi értékek felé nyúl, ami lehet, hogy nem is olyan nagy érték, mint aminek beállítják. Csak a nosztalgia teszi széppé őket. Például a '90es évek zeneiparáról senki ne mondja nekem, hogy tele volt jó zenével. A helyes megfogalmazás,-ami amúgy minden korra rá illik- volt jó zene is. De ha azt mondjuk, hogy azért hallgatom, mondjuk az Auqa együttes Barbie girl című számát, mert az még jó zene volt...hát...az idő mindent megszépít...
UI.: A címnek egyértelműen semmi köze a cikkhez, de a kíváncsiak hamarabb rákattintanak egy ilyesmire. *kettőspont-nagy "d"*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése