Ilyen ez a globalizáció...hello, turiszt. du biszt in Budapest. Volt. Ma meg hello vín, ami eddig csak halloween-ként létezett. Nahát. Mindenki rémisztget jó "magyar" szokás szerint, ahelyett, hogy farsangra tartogatnák a jelmezeket.
Az előző bejegyzés is rémisztő kísértetekről, gyermeki agyról szólt. Az én felfogásom szerint...tulajdonképpen az agy, ha úgy vesszük nem is tud felnőni a világhoz. Ugyanúgy be tudunk képzelni ijesztőbbnél ijesztőbb dolgokat, mint egy kisgyerek. Annyi különbséggel, hogy míg egy 5 éves szörnyeket képzel bele a sötét utcába, addig a felnőttek bérgyilkost, ninját ( már nem azt az udvarias fajtát, aki kinyitja előtted az ajtókat, hogy elhidd, hogy az fotocellás), pszichopatákat...és igazából, ezzel ki is merül. (A gyerekek sokkal kreatívabbak, még e téren is.)
De mégis, amikor nyugodt és kiegyensúlyozottnak érezzük magunkat és a világot körülöttünk, el tudunk aludni úgy, hogy a lakás csupán egy fém pöcökkel van elválasztva a külvilágtól, amit tulajdonképpen minden amatőr rabló-tolvaj ki tud nyitni. De mi teljes nyugalommal alszunk. Ugyanígy az ablak is csak egy üveg, amit egy téglával be lehet törni, ha valaki akarja. Ezek a dolgok viszont csak akkor fordulnak meg a fejünkben, ha nincs meg a lelki nyugalom. Az, aki sok horrorfilmet néz, de nem igazán bírja, az nyilván félve húzza szét a zuhanyfüggönyt, mivel gyilkosra, vagy épp vérbe-fagyott hullára számít. Este nem azért félünk kinézni az ablakon, mert a sötéttől félünk, hanem, hogy valaki visszanéz.
Hogyha éjjel megyünk haza, rémeket látva, megparancsolva a nyakunknak, hogy csak előre nézzen, ahelyett, hogy jobbra-balra tekintgetne, már az is segít megnyugodni, ha van valami a kezünkben szorongatni. Nekem is vannak ilyen sztorijaim, elég sok, de a blogban a Vizespoharas lány vagyok. Nem is vagyok ember. És rettenthetetlen. (az egy dolog, hogy aki olvassa, az nyilván tudja, hogy ki vagyok...de hanyagoljuk ezt a tényt.) Szóval jó ez az internet dolog bizonyos értelemben. Elbújhatok egy név mögött...Ha meg kiderül, hogy ki vagyok. Mindegy.
Szokásomhoz híven elkanyarodtam a témától. Na puff.
A lényeg az, hogy ne féljünk kimenni az utcára, mert nem annyira holtbiztos, mint amennyire gyengébb napjainkban beképzeljük, hogy ránk zuhan egy versenyzongora. Vagy egy elefánt. Ninják sem leselkednek ránk minden sarkon dobócsillagokkal felszerelve. Vagy ki tudja. Ha benne vagy a fekete lótuszban, inkább ne menj ki az utcára. Vagy a kiskertbe. Vagy a....oké. Befejeztem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése