(Előzmény, amit el kéne olvasni, hogy értsd, itt mi miért van: http://abszolut42.blogspot.hu/2012/11/reszlet-egy-kisgyermek-naplojabol.html )
Kedves Naplóm!
A fél életen át tartó kemény munka meghozta gyümölcsét. Mindketten azért küzdöttünk, hogy felkerüljünk oda, a felsőbb tízezerbe, és így gyermekünk sokáig élhessen ebben a mai világban. Manapság már csak tudósok engedhetik meg maguknak ezt a "rituálét". Más emberek vagy haldokolnak, vagy kiválasztásra kerülnek a szeptemberi sorsoláson. Mi nem akartuk gyermekünk jövőjét egy szerencsejátékra alapozni. Ha már mi lehetőséget kaptunk, úgy fair, hogy ő is. Tegnap átesett a műtéten. A műtét, mely a legtermészetellenesebb, leggyakoribb és legszükségesebb manapság. Az altató és izomlazító tablettától hamar elaludt, mégis nagyon erősen szorította mackóját a műtőasztalon. Mivel az anyja nanotechnológus, én meg orvos vagyok, így a műtét mindkét részében saját szülei vehettek részt, szóval mindenképpen vigyáztunk rá. Több éjjelen terveztük új otthonát, és a műtét lefolyását. Remélem nem ébredt fel sokszor, az kárt tehetett szellemi fejlődésében. Meg kellett várni a 7 éves kort, mire agya fizikailag teljesen kifejlődik, de még egy évet vártunk, mert mindketten tudtuk, hogy sok ember halt már bele abba, ha a teljes kifejlődést követően rögtön elvégezték rajta a műtétet. Nem tudjuk miért, eddig nem találtunk rá magyarázatot. Ezért mehet 8 évesen iskolába, késve ezzel egy évet, és ezért kellett nekünk otthon megtanítani az alapokra, pl. írásra. Remélem, hogy ha felébred, nem okoz nála sokkot a teljesen új test és a sok hirtelen változás. Mindannyiunk keresztül ment már ezen, vagyis a szerencsésebbek. De persze, ha egy gyereket a szeptemberi sorsoláson kiválasztottak és mechanikus testet kapott, otthon a családja már nem tudott rá jó szemmel nézni. Saját tapasztalat. A negyedik világháború okozta súlyos károk, és a környezetszennyeződés mértéke kényszerítette ki ezt a műtéti eljárást, mely családokat és embereket választhat szét. Furcsa módon a technológiába menekülünk, holott az okozta minden gondunk forrását. Már csak a végét kell meglátni, hogy vajon képesek leszünk-e elég hasznot termelni ahhoz, hogy ellensúlyozzuk a közben keletkezett kár mértékét. Nem mindenki szerencsés. A mechanikus test nagy része gyémántot igényel, melyből nincs elég ahhoz, hogy mindenkinek jusson, hiába fogtunk be pár aszteroidát és hiába próbálunk mesterségesen létrehozni. Mégis együtt élünk, hogy legalább másban segítsük őket. A felsőbb tízezer, mely szeptemberenként bővül, legfőbb feladata a maradék biológiai testtel rendelkezők számára az élelem, a védőoltások megteremtése, és olyan lakások építése, mely védett a káros környezettől is. Pont mint a mi házunk a fiúnk miatt. Manapság már nem a pénz, vagy munka, hanem a mechanikus testtel való rendelkezés az, mely meghúzza a határokat a társadalmi csoportok között. De, most már kiléphet ő is az utcára, és megígértem, hogy elvisszük egy helyre, ahol még élnek állatok. Szereztünk ingyen jegyeket egy repülőútra, az egykori Afrikába. Sajna nagy része már eltűnt a gyémántbányászat miatt, szó szerint kiásták a kontinenst a helyéről, ráadásul a vízszint is emelkedett, és csökkenni már nem fog, mert annyira megzavartuk a bolygó klímáját, hogy nem lesz képes többé glaciálisba visszaállni. De nem csak a gyémánt az egyetlen, ami miatt földrészek szűntek meg. Arab-félsziget és az olaj. Ugyanez. De az egykori Afrika egy része el van kerítve, óvatosan védik és biológusok figyelik meg azokat az állatokat, akik az utolsók. Ámulattal tekintenek rájuk, hiszen eddig csak könyvekből olvashattak róluk, és most már élőben figyelhetik viselkedésüket azon a helyen, ahol egy klímaszabályzó szerkezet tartja fenn számukra a megfelelő környezeti viszonyokat. Sajnos egyszer már kihalt a földi állatvilág, de sikeresen klónoztak utána több élőlényt is. De nem csak ők vannak klónozva...mi is. A nagy háború idején egy nagyon okos kutatócsapat elbújt mindenki szeme elől, és növények magvait, spóráit, állatok embrióit begyűjtve tervezték a jövőt, mivel tudták, hogy elpusztul az emberiség nagy hányada odakint. A kutatócsapat neve Noé volt. Mivel tudták, hogy a vérfertőzés miatt nem népesíthetik be a bolygót, ezért kellett egy trükk. Pár évtized alatt kifejlesztettek egy olyan eljárást, melynek hála a kifejlett agyat át lehet ültetni egy mechanikus testbe. Az akkor feltalált robottest még kezdetleges volt a maihoz képest, mégis működött. A lényeg az volt, hogy a biológiai agy életben maradjon a testben anélkül, hogy biológiai táplálékkal kelljen ellátni azt. Hogyan valósították meg? Az most nem lényeg, túl bonyolult. Kiválasztottak közülük kettőt, egy férfit és egy nőt, kik a legjobb genetikai tulajdonságokkal rendelkeztek és ők voltak azok, akiken először hajtották végre a műtétet. Előtte viszont DNS mintát vettek tőlük és elrakták. Később klónozták őket több példányban és ezen emberek szintén új testet kaptak. Mindez addig folytatódott, míg egy megfelelő mennyiségű alapközösség nem alakult ki. Persze addigra a kutatócsapat többi tagja elhunyt, és két "ember" maradt talpon sok fejlődő klónnal. Ők voltak a modernkori Ádám és Éva, akik Noé bárkájában várták a megfelelő időpontot ahhoz, hogy újból elterjedjen az "emberiség". Egy ideje már úgy szaporodik az emberiség, hogy minden kisgyermek őssejtjeiből mintát veszünk, és miután új testet kapnak és megismerkednek egy másik nembélivel, akkor őssejtjeiket összekeverve létrehoznak egy utódot, és nevelik őt 7 éves korukig. Persze tőle is vesznek őssejtet le, mikor a lombikban befejezte a fejlődést. Így megy ez, és mivel két embertől származunk, ezért mind ugyanolyanok vagyunk. Alapjáraton minden gyermek ugyanúgy néz ki. De a DNS nem minden, fontos a neveltetés, és egyediséget kaphat bárki az új teste miatt. Tudom fiam, hogy ezt egy nap olvasni fogod, és sajnáljuk, hogy át kellett esned a műtéten, de szeretetből és szükségből tettük ezt meg. Ha minden jól megy, akkor már rég híres tudósként azon töröd az agyadat társaiddal a felsőbb tízezerben, hogy hogyan is lehetne kilábalni ebből a szerencsétlenségből és hogyan legyünk egykoron újból érző lények. Mert most ez az emberek számára a legnagyobb talány. És mivel tudom, hogy mikor holnap felébredsz, akkor mérgedben eldobod magadtól a macit, mivel nem fogod érezni puhaságát, ezért eltettem neked és mikor ezt a levelet olvasod, még jelenleg is a raktárunk kék csíkos szürke dobozában porosodik és csak rád vár. Így visszaidézheted, milyen volt teljesen élőnek lenni, mint ahogyan én is visszaidéztem, mikor téged láttalak gyerekként...
2212. november 3.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése