2012 egy roppant hosszú év volt, máshonnan viszont hihetetlenül rövid. Ugyanakkor ez is pont ugyannyi napig tartott, mint az összes többi szökőév.
A blogot ketten írjuk. Mindketten idén érettségiztünk.Ezért amíg készültünk rá, és eljutottunk a vizsgáig hosszú volt. Aztán vége lett, észre se vettük és már megint vizsgázunk.
Ide július óta írunk. Egy csomó témát érintett, többnyire Krisztián. Én egy másik oldalát nézem a dolgoknak. Volt, hogy csúnyán kiborultam, azért elnézést kérek. De most vegyünk elő még egy utolsó témát egy fantasztikus év utolsó napján.
Ritkán mondom ezt évvégén, hogy jó volt. Ez jó volt. Számomra. Másnak lehet, hogy egy 2011nek felelt meg.
2013 lesz az első év 1987 óta, amiben 4 különböző számjegy szerepel. Számjegyek összege osztható hárommal, ami öröm, hiszen a prím évek sose szerencsések.
Évvégi fogadalmak. Egész jó dolog, igaz? Megfogadni, hogy mostantól jobban csinálok mindent. Nem mondok/teszek butaságokat, amiket megbánnék... Olyan ez, mint amikor augusztus végén azt mondjuk: "idén más lesz. Most már szeptembertől tanulni fogok!" vagy mint a fogyókúra...mindig csak holnaptól kezdődik.
A lényeg az, hogy olyat kell megfogadni, ami lehetséges, hogy megvalósul. Ha nagy terveket fogadunk meg az jobb lesz inkább a bakancslistára. Arra még lesz egy egész életed.
Bár szívesen kipróbálnám egyszer azt, hogy azt mondom, ez lesz az utolsó nap az életemben, és mindent amit eddig nem tettem most még megtehetem. Holnap már nem.
A befőttes üvegbe teszem:
- egyetek,
- nevessetek,
- aludjatok sokat
- értékeljétek a világ apró örömeit és
- ne sikoljatok(eh? hogy van a "siklik"-nek a felszólítója bármilyen személyben?) el a nagy dolgok felett se
- énekeljetek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése