Bizonyára már sokakkal előfordult az, hogy eszébe jutott valami, amit végre kéne hajtani, kiment a szobájából oda, ahol azt a tevékenységet folytatni akarta, majd azon vette észre magát, hogy nem emlékszik, mit is akart ott csinálni. Miért?
Annyira nem bonyolult kérdés, a válasz nem túl meglepő módon az agyban keresendő. Nagyon úgy néz ki, hogy az ajtón való átlépés egyfajta eseményhatárt jelent elménk számára. Amit a szobában csinálunk, ami megjegyzendő, azt az ajtón való átlépés után az agy egybe csomagolja és lementi magában. Innentől kezdve totál új térrésszel foglalkozik az agy, nem pedig az van előtérbe helyezve, hogy az előző helyiségben mit is akartunk mi csinálni. Persze ez nem jelenti azt, hogy az ajtón keresztüli közlekedés amnéziához vezet.
Kutatók diákokkal folytattak le kísérleteket, ahol memóriajátékokat kellett megoldaniuk úgy, hogy gyakran egyik szobából a másikba kellett ingázniuk. Ezen kísérletek azt mutatják meg számunkra, hogy valóban hozzájárul feledékenységünkhöz az átjárás, és az ajtók nem csupán a szobák, de elménk határai is....
isten sims-ezik velünk. Aztán amikor le akarunk zuhanyozni, ő kényszerít rá, hogy beszélgessünk a szomszéddal, aki az ajtó előtt vár ránk.
VálaszTörlésNos....az is egy megoldás
VálaszTörlés