Így is, úgy is hülyék leszünk vizespoharas kiegészítése

Tulajdonképpen, mindannyian egyformán ostobák vagyunk. 

Szerintem nem mindegy, hogy milyen szót használunk. Hülye, ostoba vagy buta...nem mindegy. A hülye szót tartanám társadalmilag a legelfogadottabbnak. Ezen sértődik meg legkevésbé az ember, hiszen általában egy barátunkra legyintve használjuk ha az valami idiótaságot mond, vagy csinál. De a "buta" szó általában úgy hangzik el egy-egy beszélgetésben, hogy az a személy, akire mondjuk, nincs jelen. Azt, hogy "ostoba" , nem tudom besorolni. Talán inkább pejoratív.

Vannak olyan dolgok az életben, amiket mindannyian érzünk, vagy cselekszünk, de nincsen nekik neve, mivel ezek olyan dolgok, amikről nem beszélünk, de azért tudjuk, hogy van. Mint az a kissé kellemetlen érzés, amikor egy olyan székre ülünk le, ami még az előző ember fenekétől meleg. Az ilyesmiket mindenki ismeri, de nincs nevük, ezért mindenki ostobának érzi magát, amiért ilyen dolgokat tesz, érez. Úgy gondoljuk, csak mi érezzük, és ezért kevesebbnek tartjuk magunkat a többi embernél. De tulajdonképpen-ahogy azt az első sorban írtam- mindannyian egyformán ostobák vagyunk. Ezeket a dolgokat gyűjti össze, neveket adva nekik Douglas Adams és John Lloyd könyve a The Meaning of Liff, vagyis Az Éllet Értelme. Ez volt a reklám helye, amúgy meg mindjárt itt a karácsony és már hónapok óta lesem ezt a könyvet mindenhol, de nem találok magyarul, eladót. Semmi célzás.

ui.: a fent említett érzés neve a könyv szerint: poplangy.