Értem, amit mondok, de nem gondolom, hogy hiszem

Két ember beszélget...

-Te hiszed, amit gondolok, vagy csak nem érted, amit mondok?
-Úgy hiszem, hogy előtte értened kéne, amit gondolsz, és akkor tudnád mondani.
-Én értem, amit mondok, de nem hiszem, hogy te jól gondolod.
-Azt gondolom, hogy amit most mondhatnék, hiszem, mert értem is.
-De mikortól kezded el azt hinni, amit értesz úgy, hogy ha nem is gondolod, de mondod?
-Amikor már úgy gondolom, hogy másnak mondhatom, hiszen hiszem azt, amit értek.
-Ez esetben értem, miért is mondod azt, amit hiszel, pedig más nem így gondolja.
-Attól, hogy más ember mást hisz, és mást mond, mivel nem érti, gondolhatja ugyanazt, amit én.
-Nos, akkor szerencséd, hogy sokan nem értik, amit gondolnak, de közben mégis azt hiszik, hogy mást gondolnak mint te.
-Közben pedig rájönnek, hogy amit gondolnak, egyezik azzal, amit én hiszek, de nem mondom, mert nem értem.
-Nem érti az ember gyakran, hogy mit miért gondol, csak azt hiszi, hogy tudja és helyes, hogy mondja.
-Mondanám én, hogy mire gondolsz, de nem hiszem ,hogy értem.
-Na, figyelj! Te most ugyanazt gondolod mint én, csupán nem hiszed, hogy így van, mivel nem érted, és fátyol borul körénk.
-Kezdem érteni, mire gondolsz, mikor azt mondod, hogy hiszel.
-Én most azt hiszem, csinálok egy szendvicset...