Miért hallunk suttogást a szélben?

Ma egy tök általános jelenségről rántjuk le a leplet, mely valószínűleg sok mindenkivel megesett már. Volt már az, hogy a levegő susogása szinte beszélt hozzád, pedig nem is ittál semmit és a vénád se lyukacsos? Természetes dolog.

Szellemek tán, vagy boszorkány
Vagy nagyon mókás csalogány?
Megviccelhet-e úgy fülünk
Hogy többé reszketve ülünk?

Bizonyára sokak ismerik azt a dolgot, hogy horrorfilm. Magyarázni nem kell, aki félős, az fél tőle rendesen, aki nem, az attól még olvashatja tovább ezt a bejegyzést. Horrorfilmek megnézése után a félősek félnek mint az állat, ha kisgyerekről van szó, akkor meg pláne. Nem mernek aludni, minden zajban veszélyforrást látnak, minden árnyékban egy gyilkost, egy szörnyet, minden kattogást lépteknek, és könnyen elképzelhető, hogy az apró ablakrésen behatoló kis huzatot, süvítést rendes emberi hangoknak hallja. Azt hiszi, hogy beszél valaki, el tudja dönteni a személy, hogy férfit vagy nőt hall-e, hogy milyen érzelmi állapotban van, néha még szavakat is kivehet belőle. ( Személyes tapasztalatom van ezzel kapcsolatban, kitérek majd rá.) Tehát a lényeg az, hogy mi hangokat hallunk ilyen esetekben, félünk, parázunk, és ami a baj, hogy valóban olyan így, mintha szörnyek, szellemek lihegnének a nyomunkban. Eljött azonban a kérdés, hogy miért van ez így és mivel magyarázható?

Egyszerű a válaszom: az agy bonyolult.

De, mivel ez számotokra aligha kielégítő, ezért kicsit bővebben elmondom. Az a helyzet, hogy agyunk olyan, mint egy számítógép. Van hardvere, ami ugye maga az agy fizikai része, és van működése, szoftvere, talán ezt nevezik sokan léleknek. Agyunknak különböző programokat kell használnia a különböző feladatokhoz. Vannak működési sajátságai, például nagyon szeret kategóriákban gondolkodni, illetve keresési algoritmusa hasonulásokon alapul. (Tehát simán azt hihetjük egy távoli emberről, hogy a haverunk, mert hasonlít rá, viszont ha megfordul kiderül, hogy csak egy szakállas nő.)

Most én a válasz kedvéért egy működési elvet emelnék ki, ami nem más, mint a modellalkotás. Kobakunk tartalma különböző modelleket alkot annak érdekében, hogy képes legyen feldolgozni a beérkező információkat. Látást vagy éppen hallást. Ugyanazt az információt többféle modell szerint is értelmezni lehet. Látás esetén ezért vannak illúzióink egy-egy trükkös kép láttán. Figyeljük meg alább ezt a kő egyszerű kockát. Kétértelmű, csupán meg kell látnotok. Van, mikor agyatok az egyik modellt használja, és van, mikor a másikat. Átbillen olykor, olykor egyikről a másikra, pedig ugyanazt látjátok. Mintha csak a régi világnézetekről lenne szó. Ugyanazt látták, mégis valaki geocentrikus, valaki meg heliocentrikus világképet látott mindenben.

Egyszer egyik szemszögből látod a kockát, egyszer másikból. Nos, mindezt a hallással is elképzelhetjük. Ugyanazt a süvítő szelecskét hallhatjuk, de mivel többféle modellt használhatunk értelmezésére, így több dolgot is láthatunk/hallhatunk bele. Tehát gondolj bele, parázik a kis gyerek az ágyban, már nedves a pizsamája, és egyfolytában a szellemeken kattog az agya. Persze, hogy az agya szellemekkel kapcsolatos modellt fog alkalmazni és hallja a süvítést, így ebbe a modellbe próbálja a hallott infókat beletuszkolni. Ennyi a nagy rejtély. Nem hinném ,hogy magyarázatra szorul. Aztán előfordul, hogy egyszer csak az agya átbillen a helyes modellre, és akkor már tisztán hallja, hogy az ablak rése süvít, nem pedig Napóleon hívja sakkcsatára a kis öcsköst.

De persze nem csak kisgyerekekkel történik ez meg, de ők fogékonyabbak rá. Felnőttel is megeshet, főleg ha lelkileg olyan. Sok szellemtörténet alapja lehet ez, vagy épp olyan esetek, hogy valaki isteni eredetű hangokat hall a fejében.

Velem is történt ilyesmi jó pár éve. Gondoltam hülyülök és a telefonomat egy madzagon megpörgetve a kamerát elindítom és megnézem, hogyan forog az egész. Nos, nem szédültem bele, viszont úgy hallottam, mintha a visszajátszás alatt valaki folyton azt súgta volna, hogy "Az igazat!" Férfi hangtól származott, leginkább Sirius Black magyar szinkronhangjára hasonlított a hang. (Ne feledjünk, agyunk hasonulásokon elvén is működik.) Ugyanezt hallottam, bármennyiszer hallgattam vissza. És nem tudtam megtalálni a helyes modellt, amivel a valóságot hallhattam.

Vagy még egy másik eset, mikor egy ismerősöm totál azt hitte, hogy be akarnak törni hozzájuk, és kiderült, hogy csak a vihar zörgetett mindent. Egyedül volt otthon, elment az áram. Nos, persze hogy félt.

Ennyi volna mára, talán már azt is kitalálhatjuk, hogy hogyan lehet valaki farkasokkal suttogó...

(Utólag rájöttem, hogy farkasokkal táncoló...na mindegy, pedig jó lett volna.)