Kaptam egy felkérést, hogy írjak egyet s mást a születésnapról, az ünnepről, ami évente lezajlik minden család minden családtagja számára, persze amíg életben van. Bár egyesek a halál után is meglátogatják szeretteik sírját és visznek ajándékcsokrot. De mi is a születés és a halál, mi az élet, mi a születésnap?
A születésnap fogalmát megvizsgálva és átgondolva a következőekre jutottam. Ezen ünnep legalább annyira ellentétek ütköztetése, mint amilyen különbség van az élet és a halál között, vagy éppen a születés és halál között. Először is minden mással kell törődnünk, és csak utána a születésnappal. Felsorolok három szót: Születés, Élet és Halál. Melyik a kakukktojás? Úgy érzem, hogy a három fogalom közül egynek nem kellene léteznie, de nem tudom megmondani melyiknek is. Legalábbis pontosan nem tudom, de van egy tippem, kit kellene kihagyni. Az Olvasóm szerint melyik felesleges? Miért pont az? Megmondom, hogy én mire gondolok, és miért.
Kezdjük talán középről, az Élettel. Az Élet nekem a Déjá vu-t juttatja eszembe, korábban írtam róla, hogy számomra nagyon önellentmondásos érzés, hiszen mindenki tapasztalja, de senki sem tudja pontosan megmondani, hogy mi is az. Ugyan ez a helyzet az Élettel is. Mindannyiunk tapasztalja ezt, és látjuk és tudjuk, hogy a környező élőlények is. De megmondani, mi is az élet nem lehet. Az Univerzum tele van olyan titkokkal és tényekkel, melyek axiómák, vagyis alapigazságok, alapdefiníciók. De pontosan ezek azok, melyeket nem vagyunk képesek pontosan körülhatárolni, csak annyit tudunk róluk, hogy vannak, és hogy kb. ez volna az. Az Élet kiléte axióma számunkra, tudjuk, hogy van és tudjuk, milyen érzés, csak azt nem, micsoda is. Mindenki mást mond rá, a vallások szerint élő az, amiben lélek található, a tudomány szerint élő az, ami képes szaporodni, hajlamos az alkalmazkodásra, azaz evolúcióra, nyílt termodinamikai rendszer, replikálódik, autokatalitikus, azaz önfenntartó és nem törekszik az élő állapotú "valami" minimális energiára stb. A tudomány precízen próbálja megszorongatni az Életet, hogy tudjuk mi az, de nem találni a helyes definíciót. A vallások kijelentik, hogy élő, ami egy istentől származik, de ettől nem lettünk okosabbak, de mindez számukra elég. Ugyanúgy tovább kellene kutatniuk, hogy mi is lélek, miből van stb., de nem foglalkoznak velük. Ez persze érthető, hiszen számukra a túlvilágon ott lesz egy isten, aki megmagyarázhatja akár, ha igaz a vallásuk. Csakhogy itt nem mindenki látja így, ezért fontos lenne tisztázni vallásosok körében, konferenciáin az alapfogalmakat. Nem csak a lélekét, de Isten eredetét, bizonyos bibliai momentumokat, mint a szűznemzés. Ha pedig pontosan tudnánk, mi hogyan is zajlik egy teremtő fejében, világában, akkor meggyőző volna a vallás és mellé állnának sokkal többen, nem úgy mint most. De ezt nem tárgyalom tovább, felesleges.
Mit mondanék én most arra, mi az Élet? Úgy érzem, tudnék olyan válasszal szolgálni, mely sem a hitvilágnak, sem a tudománynak nem mond ellent. A lelket nyilván energiának gondolják, és a tudományos kritériumok között is megemlítettem olyat, hogy az élő rendszernek van egy adott energiaszintje. Ez a kulcs, az élőlény képes magában megtartani bizonyos mennyiségű energiát. Fizikából nem vagyok a legjobb, de ha jól tudom, akkor az, amiből az Univerzum áll, kétféle állapotban létezhet. Ebből az egyik az anyag, a másik pedig az energia. Egymásba képesek átalakulni, akár a régi animált őrült tudós reklámra gondolunk a tv-ből, aki mindezt megmutatta, akár a csillagokban lezajló fúzióra.
Kit neveznék élőlénynek nagyon alapfogalommal? Olyan anyagmennyiséget, ami képes energiát megtartani önmagában, és képes önmaga mására is létrehozni hasonló tulajdonságú anyagtömböt. Élőnek nevezhető, ha sikerül egy ilyen kombináció és halott, ha nem. Úgy sejtem, hogy eltérő arányban létezik a Világban anyag és energia. Nem tudom megmondani, melyikből mennyi, de mindkettőnek léteznie kell végül is. Abban viszont biztos vagyok, hogy az élőlények ( és ha van földönkívüli élet, akkor ők is) anyagot vonnak el az Univerzumtól az által, hogy az általuk testbe foglalt energia anyaggá is változhatott volna. De ugyanezt mondhatnám fordítva is, az élőlények energiát vonnak el az Univerzumból, hiszen az energiájuk köré gyűjtött és felhasznált anyag energiává is válhatott volna. Vajon az élő állapot megjelenése megbontott egy harmóniát a Világban? Vajon az, hogy megjelentek az élőlények elvett mindkét oldalból valamit és egyikből többet? Vagy egy élőlény annyi energiát használ fel, mint anyagot? Eddig lehet, hogy ugyanannyi volt az anyag és energia, azaz 50-50%. De az élő állapot megjelenése egyfajta zavart keltett mindenben. Persze ez csak képzelet, de sosem tudni, mi is a helyzet.
Haladjunk tovább, az élőlény fogalmát már szerintem megadtam, így térjünk rá a kakukktojásra. Születés, Élet és Halál. Ki a felesleges? Mi a Halál? A Halál az, amikor nincs élet. Az élő állapot hiánya. Mindez azt jelenti, hogy mi már mindannyian halottak voltunk. Bizony emberek, mi mind visszatértünk a Halálból és most megkaptuk a lehetőséget, hogy éljünk. Így azt mondom, hogy nincs Születés, csak Halál. Hiába mondhatjuk, hogy mikor megjelenünk élőnek, akkor megszületünk, de igazándiból mindig is éltünk is, mert benne voltunk szülőnkben sejtként, de haltunk is, mert nem azok voltunk, akik most. Mivel nem azok voltunk, ezért mi halottak voltunk, viszont tulajdonképpen élőek is, másként. Csak hogy mindez el is kezdődött valahol, az első élőlénynél. Mi onnantól kezdve élünk visszavezetve messzire az idővonalat, és az első vagy elsők voltak, akik megszülettek. Csak az ő esetükben volt erről értelme beszélni, nálunk nem, mi csak a Halálból feltámadva jöttünk, láttunk és visszamegyünk ugyanoda. Belesimulunk a Világba, ahol nem lesznek érzéseink, eljön a Nirvána, a tökéletes megvilágosodás, ami tulajdonképpen a teljes sötétség.
Emiatt azt mondanám, hogy a születésnapot újra kellene értelmezni. Ne születésnapnak nevezzük, hanem életnapnak. Ne születésünk évi fordulóját, hanem életünket ünnepeljük meg évi egyszer. Mindezt meg is tesszük. A születésnap egy ellentmondás, mert éltetjük, hogy élünk, de éltethetjük, hogy lassan meghalunk. Minden évvel közelebb kerülünk hozzá és bizonyos nézőpontból úgy is láthatjuk, hogy mi valójában azt ünnepeljük, hogy visszatérünk a tökéletes állapothoz, amikor nem fáj semmi. Ki melyiket ünnepli? Szomorúságba vetett apró vigasz, hogy már ennyit leéltünk? Vágyakozás a Halál felé, vagy csak tiszteletünket rójuk le az élő állapot előtt? Akárhogy is, a születésnap mindenki számára fontos valamilyen szinten, minden kultúrában. Az, hogy mennyiszer ünnepeltük már, másoknak sokat elmondhat, mégpedig azt, hogy mennyire tapasztaltuk ki ezt az új csodát, az életet. Kapunk egy kis próbaidőt, hogy megláthassuk, milyen is az olyan.
Ezért azt mondom, hogy a születésnap végül is egy tapsvihar, melyet az Univerzum kap az előadásáért, ami az Élet.
Születésnapunk annyira születésnapunk, mint amennyire nem is az. Minden pontosan ugyanaz, mint ami nem is. A Világban végül is lennie kell egyensúlynak, vagy törekvés az egyensúlyra. Minden fizikai kölcsönhatásnak ugyanannyi ellentéte van, minden gondolatnak és fogalomnak ugyanannyi ellenérve akadhat. Talán az Univerzum kezdete az egyensúly felborulása, ami most is zajlik és egyre inkább feje tetejére áll, ezért is jelenhettek meg élőlények, akik még inkább sugallhatják az aránytalanságot, amennyiben anyagból/ energiából többet tartalmaznak, mint energiából/anyagból. Talán minden akkor ér véget, ha visszaáll az egyensúly, ha elértük a káosz csúcspontját, ha az élőlények hanyatlanak, ha a világunk takarítói, vagyis a fekete lyukak elnyelik az energiákat, és anyaggá sűrítik össze, majd végül minden energia egy anyagtömbbe kerül. Ezzel létrejön egy korábban is említett állapot, az energiát beszívva és megtartva az anyag élővé változik(nevezzük azt Istennek, vagy kezdeti szingularitásnak), önmagát szétveti arányaiban, apró anyagdarabkák energiát gyűjthetnek(hagyományosnak vett élőlények) és minden így zajlik, amíg csak lehet.
Mindez nagyon zavaros, de a víz is az lesz, ha követ dobunk bele. És én most pont ezt tettem....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése