Strand, avagy egy rejtett mazochizmus...

Gondoltatok már arra, hogy abban is van kínzás, ami egyébként jó? Attól, hogy te nem veszed észre, még nagyon is előfordulhat. Ennek egyik példájával, a stranddal fogok most foglalkozni.

Ma megjártam egy helyi strandot, és a következő eszmefuttatásaim a lezajlott napom által vezetem le. Még mielőtt bárki is félreértene, nekem nincs bajom a stranddal. Nem vagyok kövér, tudok úszni is, szóval semmi probléma, ami miatt megutálnám. Jól éreztem magam és jó volt a társaság. De annak köszönhetően, hogy ha fáradt vagyok, akkor mindenben meglátom a rosszat, ez most is így volt.

A legnagyobb gond egyértelműen a hőmérséklethez köthető. Mi is történik, ha elmegy az ember strandra? Feltételezhetjük először is, hogy nagyon meleg van és jó idő, felhő sehol. Az átlagember medencézik a hideg vízben, kijön, pihen odakint vagy napozik, visszamegy és ezt eljátssza egy párszor. Én is hasonlóan tettem, annyival kiegészítve, hogy termálvízben is jártam.

Na, de mi is a gond? Ha kint vagy, akkor nagyon meleged van, ráadásul leégsz a tűző napon. (Ez nekem gyönyörűen sikerült, hála annak, hogy alapból leégve mentem oda, mert előtte két napot medencéztem.) Ha bemész a medencébe, akkor előbb-utóbb elkezdesz fázni. Jó odabent meg minden, de vágyódsz a szárazföld felé, ahova ha kimész, akkor először fázni kezdesz, mert a szél fúj téged, utána meg rohadt meleged lesz. Emiatt visszamész a vízbe, hogy ott megint fázzál. Ezt nagyon sokszor el lehet játszani. Említettem a termál vizet, ahol kapásból a 40 fokos vízben kezdtem, ami szétégetett, mivel a Nap keményen dolgozott a bőrömön. Tehát állandóan váltakozik a két szélsőség. Vagy nagyon meleged van, vagy nagyon fázol. Köztes lehetőség aligha akad, kivéve a 36 fokos termálvíz.

Olyan apróságokat is megemlítenék, mint hogy a beton felperzselte a lábam a forróságától, ezért füvön közlekedtem, ami szétszurkált. Papucsot persze nem vettem fel, mert az ember sokkal jobban szeret mezítláb közlekedni. (Ergo szereti kínozni magát.) A szemembe rendszeresen víz ment, ami ráadásul jó klóros is, tehát csípte látószervem. De az ember szeret a víz alá bukni. A csúszdához nagyon sokat kellett sorba állni, miközben a tűző Nap bőrömet mardosta, lecsúszás közben vállamat lehorzsoltam, leérkezéskor akkora löketet kapott a fejem, hogy véleményem szerint az agyamig felhatolt a medence vize, de azért mindezt többször is megismételtem a biztonság kedvéért. A csobbanáskor persze vizes leszel, amitől fázni kezdesz.Mindent egybevetve, ez egy jó nap volt.

Ne gondoljátok, hogy ez a blog önéletrajzi blog, csupán azt meséltem el, melyet minden strandoló nagy eséllyel átérez. Tudtukon kívül önmagukat, testüket kínozzák, de ők ezt nagyon is élvezik. A szervezet persze ezt a strandos életstílust nem viselné el, hiszen mindenki érezte már azt, hogy "leszívta a víz". Ezen kívül mindezért még fizetünk is. Mi ez, ha ez nem mazochizmus? Vigyázni kell tehát a stranddal, mely a világ egyik legjobb helye, annak ellenére, hogy miket művel velünk.