Korábban szembe kerültem egy olyan szituációval, aminek köszönhetően erős vágyat éreztem az iránt, hogy feltaláljam a rák ellenszerét. Rövidesen ezen eredményeimmel rukkoltam elő, szeretném most itt közzétenni.
Mindezek előtt egy nagyon rövid ismertetőt kell tartanom. Remélem köztudott, hogy a sejtjeink képesek szaporodásra. Korábban egyetlen sejt voltunk, mely a hím és női ivarsejt összeolvadásából jött létre, majd kialakultunk mi. Jelenleg is halnak el sejtjeink, és születnek újak, folyamatos az osztódás. Az osztódás során a DNS-ünk kromoszómákba rendeződik a sejtekben. Minden egyes osztódáskor lezajlik egy olyan mechanizmus, mely a már osztódó sejt kromoszómáinak végéből levágnak egy darabkát. A kromoszómák végén értelmetlen adathalmaz van, nem okoz kárt, ha belevágunk. Idővel azonban egyre jobban rövidül végeinél fogva a kromoszóma, idős korunkban belevág a fontos részekbe, a sejtek sérülnek, öregednek, ennek köszönhetően az egész szervezet és nem képesek az öregedő sejtek normális rendszert fenntartani. Előbb-utóbb meghalunk, a sejtjeink véges számig képesek osztódni. Ha elérik a véges számot, akkor GAME OVER. Ezt az egészet kicsit lassítja egy telomeráz nevezetű enzim, mely a kromoszómák végeit ( vagyis a telomérákat) pótolja. A rákos sejtek nagyon gyorsan osztódnak, nagyon vitálisak, egészségesek és ők nem öregszenek el, végtelenségig osztódhatnak. Szerte a világon nagyon sok kutatólaborban a rákos szövet, amit vizsgálnak, egyetlen nőből származik. A nőnek méhnyakrákja volt valamikor 1950-ben. Azóta teljesen egészségesek rákos sejtjei. Na, de miért? Egyszerű. Náluk a telomeráz enzim nagyon gyorsan pótolja a telomérákat.
( Ha egyébként képesek lennénk rávenni minden sejtünk erre, akkor nagyon meghosszabbodna életkorunk. Persze ha elcsap a villamos, ez már nem segít rajtunk se.)
A másik fontos dolog, hogy az immunrendszer nagyon bonyolult. Ennek egy szegletét emelnék most ki. Minden sejtünkön található egy ún. MHC I. nevű molekula csoport. Ez egy nagyon komplex molekula, mely négy alrészből áll össze. Az immunfehérjék folyton ezt felügyelik, ez egy általános jelző molekula immunrendszerünknek, hogy a sejtek, akik viselik itt dolgoznak és nem vírus, vagy baktérium. Na igen, de a rákos sejteket is ki lehet vele szűrni. A rákos sejteknek nincs MHC I. a felszínén, így egy NK-sejt nevű immunfehérje megöli őket. Minden nap. Bennünk is napi szinten keletkeznek rákos sejtek és azt pusztítják is. De néha ez nem jön össze, és összejön helyette egy daganat. Az MHC I. nem minden rákos sejtről hiányzik egyébként. Néha trükköznek egy kicsit, és egy keveset kiraknak felszínükre.
Egészséges testi sejtjeink MHC I. molekulája mind ugyanolyanok, de amúgy emberenként eltérőek. A rákos sejtek MHC I. molekulái pedig nem ugyanolyan, hiszen egyfolytában változik mutációk révén tulajdonságuk, így ez kihatással lehet az MHC I.-re is, azonban én itt látom a támadási pontot rajtuk. Jöjjön hát a megoldásom.
Hipotézisem csupán egy elsődleges próbálkozás arra, hogy leküzdhessük a rákot, mint az egyik legrettegettebb betegséget. Betegség, melyet bárki megszerezhet a mutációk miatt, akármikor. Nehéz elpusztítani a rákos sejteket, mert nagyon vitálisak, folyton változik a genetikai állományuk, és nagyon gyorsan osztódnak. Öregedni pedig nem fognak, mivel a telomeráz enzim itt érvénybe lép és pótolja a telomérákat.
Célom az, hogy oly módon pusztítsuk a rákos sejteket, hogy az adott testen belül mindegyik génváltozatú elpusztuljon, közben pedig ne károsítsa a szervezetet nagy mértékben. A módszerem ha működőképes akkor valószínűleg drága lenne, és gyakran egy adott kezelést személyre kellene szabni.
A kezelés kulcsfigurája a sejt MHC I. nevű felszíni fehérjéje. Tudjuk már azt, hogy a szervezetben minden sejten ugyanolyan egész életen át. Tudjuk azt is, hogy a daganatos sejtek vagy nem teszik ki ezt a fehérjét, hogy ne támadjon rá az immunrendszer, vagy pedig mértékkel rakja ki, különben kiszúrja az NK-sejt. Támadási pontom azért lenne az MHC I., mivel a mutációk révén ez a terület teljesen eltér és megkülönböztethető a civil sejtektől.
A kezelést egy kémiai anyaggal vinném véghez (későbbiekben az Anyag), melynek fontos kritériuma az lenne, hogy lenne egy apoláris, tehát víztaszító része. Ez lenne az egyik, a másik felének pedig a feladata az volna, hogy csatlakozzon az MHC I.-hez. Ha ez sikerülne, és sok ilyen molekula kötődne a rákos sejthez, akkor talán képes lenni egy szinte majdnem összefüggő burkot létrehozni a sejt körül a molekula, mely akadályozná a sejtet a víztaszítása miatt, a vízfelszívásban, végül kiszáradna.
A gond az, hogy mivel nem lehet minden rákos sejtnek a mutációk miatt ugyanolyan MHC I.-e ezért nem tudna minden sejtre csatlakozni az Anyag és emiatt nem halna meg mindegyik. Ezért a feladat az lenne, hogy kiküszöböljük ezt a gondot. Egyik módszer, hogy kiválasztunk egy olyan részt az MHC I.-en melyről tudjuk azt, hogy nagyon ritkán mutálhat, és annak a megfelelőjét helyezzük az Anyagra ( mint a kodon és antikodon csatlakozásnál), vagy pedig nagyon sokféle Anyagot csinálunk, mindenféle csatlakozási típussal. Ez esetben nagyon sok típust kell legyártani, és ezeket is több példányban alkalmazni. Ez nem éppen a legésszerűbb módszer lenne.
Másik problémát az immunrendszer jelenti. Ha beadnánk az Anyagot a szervezetbe, akkor biztosan rátámadna. Ezt a gondot esetleg kemoterápiával lehetne megoldani( bár találni lehetne inkább jobb megoldást, ami emberbarátibb), vagy valamilyen fehérjeburokkal, ami láthatatlanná teszi az Anyagot az immunsejtek számára. Ehhez nincsenek ismereteim sajnos, így más módszer nem igen jutott eszembe. Esetleg még annyi, hogy álvírusokkal lefoglaljuk az immunrendszert, így az Anyag közül nagyon sok molekula nem pusztulna el.
Összegzés:
Hipotézisem a következő kritériumok mellett működhet:
- Van ahhoz elég MHC I. a rákos sejtek felszínén, hogy elég anyag rácsatlakozzon ahhoz, hogy azok összefüggő víztaszító burkot hozzanak létre.
- Ha képesek vagyunk mesterséges molekulát legyártani, mely csatlakozik az MHC I.-hez és víztaszító is, és ez ki tudja szárítani a daganatos sejteket.
- Ha találunk az MHC I.-en egy olyan szakaszt, mely szinte mindig állandó és csatlakozni képes hozzá az Anyag.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése