Egy s más a telepátiáról, avagy hogyan legyünk mágia nélkül gondolatolvasók?

Kérésre mai témánk a telepátia lesz. Mindenki úgy képzeli ezt el, mint amit a filmekben látni, azaz rendesen hallani lehet a másik ember gondolatmenetét. Szerintem a telepátiának több szintje is megkülönböztethető, a legmagasabb szint az imént említett eset. A szinteket a legmagasabbtól fogom bemutatni, és minél lejjebb haladunk, annál inkább válik mindez realisztikussá. Talán ara is választ kaphatunk, hogy honnan származik a telepátia legendája. Vagyis pontosan nem tudom, de van egy tippem. Plusz adalékként megmutatom, hogyan legyünk mi is gondolatolvasók egyszerűen, varázslat és trükk nélkül.

Először is szeretném leszögezni, hogy fogalmam sincs róla, hogy létezik-e telepátia. Bár jelezni fogom, hogy mi az, ami létezik, és akár bizonyos nézőpontból telepátiának is nevezhető. De a hagyományos értelemben vett gondolatolvasáshoz nem ismerek bizonyítékot. Ez nem jelenti azt, hogy nem lehet bizonyítani, vagy cáfolni. Ez is egy kiszemelt lehet a tudomány számára, és amíg véglegesen el nem dől ez a kérdés, addig agnosztikusnak kell lennünk a témával szemben. Én is az vagyok, nem tagadom, hogy létezik, de nem nem tudhatom igazság szerint.

Ha általánosan ( általam meghatározott szintektől függetlenül) beszélünk a telepátiáról, akkor sokaknak beugorhat az, hogy az ikrek állítólag rendelkeznek ezen képességgel. Azt nem tudom, hogy a kétpetéjűek is, de az egypetéjűek mindenképp. Ők egymással kapcsolatban állnak mentálisan, és ha messze is vannak egymástól, megérzik pl. testvérük bajba jutását. Nagyon sok hasonló jellegű kísérletet végeztek ikrekkel.

Egyébként az ikrekkel való kísérletek nagyon népszerűek mindenféle (elmebeteg) kutatáshoz, anno a második világháború alatt egy híres és őrült "tudós", ha jól tudom Auschwitzban az elfogott zsidókon kísérletezett. Volt egy ( vagy lehet több?) eset is, mikor az iker csecsemők mellkasát felnyitotta, hogy megnézze, vajon egyszerre ver-e a szívük. Persze a kisbabák eközben éltek...

Hallani sztorikat, mikor gondolatolvasókat használnak bizonyos bűnügyi esetek megoldásához is. Egy-egy bizonyítéknak tartott tárgy által lenyomozzák gazdája tartózkodási helyét, és hasonlók.

De most térjünk rá a kategorizálásra. Kezdjük el a legmagasabb szinttel, számozni fogom őket.

I. szint:

A filmekből és képregényekből ismert képesség, mely során tisztán képes olvasni mások gondolatában az adott személy.

Hallja, amit társa hall fejében, esetleg még hipnotizálhatja is őt, mentálisan tönkreteheti. Gyakran használójában is kárt okozhat ezen képesség, ha nem képes azt irányítani. Akaratától függetlenül meghallja mások gondolatait, leterheli vele saját agyát és nem tudja mindezt megállítani. És egyébként is, lehetne úgy élni, hogy bele tudunk olvasni más gondolataiba? Jobb az, ha nem halljuk mások gondolatát, hiszen így nem lehetne semmilyen emberi kapcsolatot fenntartani, vagy megkezdeni. Viszont nagyon gyorsan zárni lehetne vele. Ez a szint szerintem nem létezik.

II. szint: Képesség arra, hogy megérezzük a másokkal történő (főként rossz)eseményeket.

Egyszer láttam egy dokumentumfilmet, ahol hasonló állítólag megtörtént eseteket filmesítettek meg, és ott egy nő megérezte előre, hogy a gyereke üveget fog lenyelni. A gyerek egy kisbaba volt és nagyapja vigyázott rá, csak nem tudta, hogy a pohárból letört egy darab és az innivalójában volt benne. Az anya megérezte, hogy bajban a gyermeke, felhívta az apját, hogy hoppácska. Másik hasonló példa, ami még eszembe jut, amikor állítólag eltörik valaki kezében a pohár, vagy valamilyen üveg tárgy, ha szerette meghal. Nem tudom, hogy ez telepátiához sorolható-e, de mindenképp hasonló. De egyébként akkor már idesorolhatnám azt a jelenséget is, ha tüsszentünk, vagy csuklunk, amikor emleget minket valaki. De említhetném azt is, ha valaki megérzi, ha figyelik. Ezekről nem tudom, mennyire igazak, szerintem csak népi hiedelmek.

III. szint: Nincs semmi varázslat, a telepátia csupán egy látszat.

Itt már megtévesztésekről van szó. Bűvészek és illuzionisták előszeretettel trükköznek gondolatolvasással, de minden trükknek meg van a maga magyarázata. Ezzel tisztában van maga a megtévesztő is, de megteremti a csoda pillanatát és sokszor erősen kapaszkodnak abban, hogy ők bizony igazi mágusok. Hirtelen Uri Geller jut eszembe, akinek egyszer félresikerült egy trükkje, de arra fogta mindezt, hogy más mentalisták elméjükkel zavarták a műsorát, blokkolták varázserejét. Ilyet David Beckham is állított anno, amikor egy 11-esét művészi szinten felérúgta, kb. fizikailag lehetetlen módon. Az ő elméjébe is bekavartak.

De mindezekben én nem hiszek.

A következő szintet tulajdonképpen a II. és III. közé helyezném, ez már csak csupán a tudás szintje.

Azért hagytam a végére, mivel innen származtatom leginkább a telepátia eredetének hiedelmét. Sokkal többre tartom, mint az illuzionisták módszerét, mert többről is van szó, azonban továbbra sincs semmi varázslat a képben, ettől függetlenül a tudás előfeltétel. Mindebben a legszebb, hogy bármelyikünk lehet ilyen gondolatolvasó. Akik ilyen célt tűztek ki magában, nyugodtan kezdjen el olvasni a különböző testbeszédekről. Ehhez ajánlom Allen Pease Testbeszéd című könyvét. Teljesen korrekt, sokat tanulhat belőle az ember. (De egyébként A.P. még rengeteg testbeszéd témájú könyvet írt.)

Aki nagyon jól tisztában van a testbeszédekkel, felvilágosítást kap a másik személy testi és lelki állapotáról. Tudhatja, mikor hazudnak neki, mi miért csinál, adott szituációban szorong-e, megtudhatjuk, hogy vezetői, vagy alávetett pozícióban dolgozik-e és hasonlók. Olyanokat is ki lehet szűrni, minthogy tudat alatt mire gondol valaki, még ha az illető nem is tud róla. Csak ízelítőnek mutatnák néhány példát.

Honnan tudjuk, hogy partnerünk hazudik nekünk?

Pupillája hirtelen kitágul, mivel megemelkedik stressz (hazugsága) hatására az adrenalin szintje a vérében. Az adrenalin pedig tágítja a pupillát sok más egyéb hatása mellett, pl. szívverés gyorsulása, izzadás és hasonlók, melyeket már inkább hazugságvizsgálókkal lehet kimutatni. (Bár a hazugságvizsgálót nem tartom valami jó módszernek, mert sokan amiatt is stresszesek, hogy "hazugságvizsgálják".)

Hazudás közben partnerünk nem néz bele a szemünkbe, kerüli tekintetünk, esetleg nyakán pár izomcsoport megrándul. Az ilyen emberek gyakran szájuk elé teszik kezüket, mint a kisgyerek, aki rácsap szájára, ha nem mond igazat. Idősödés során egyre inkább elhalványul ezen viselkedés, és már csak a száj takarása marad meg. Ha partnerünk nem elég tapasztalt hazudó, és nem elég leleményes, dadoghat, és logikátlan (és persze hazug) választ adhat.

Honnan tudhatjuk, milyen társadalmi csoportból, lakóhelyről származik beszélgetőpartnerünk?

Nos, először is döntsük el, hogy városi, vagy falusi-e. Ehhez a személyes tér fogalmát kell bevezetnünk. Minden élőlény rendelkezik ilyennel. Egy nagyobb ragadozó állat személyes tere akkora tulajdonképpen, mint a territóriuma, több négyzetkilométer is lehet, míg egyes állatoknál, pl. csapatokban élő fészekrakó madaraknál a fészek mérete a személyes tér. (Sirályok, pingvinek)

A következőeket már csak emberekről mondom. A személyes térnek több szintje van, minél idegenebb számunkra valaki, annál messzebbre zárjuk ki őket testünktől. Ismerőseink közelebb jöhetnek, legjobb barátaink még inkább, és partnerünk, házastársunk pedig teljes mértékben beléphetnek intim terünkbe.

Nos, eltérő lakóhelyű embereknél eltérő beállítottságú a személyes tér nagysága. Falusiaknál sokkal messzebbre kiterjedő, mint városiaknál. A városiak közelebb mehetnek egymáshoz, hiszen ők ehhez hozzá vannak szokva. Gyér lakóterületű emberek általában messziről integetnek egymásnak, falusiak messziről kezet fognak, városiak pedig közelről fognak kezet egymással.

De megfelelő kulturális mellett azt is kitalálhatjuk, hogy kb. melyik országból jött a másik ember. Tegyük fel, hogy két üzletember találkozik egy nagy terű épületben, egyikőjük amerikai vidéki, másik kínai városi. ( Na jó, most egyből rá lehetne mondani, hogy melyik a ferdeszemű, de ettől most tekintsünk el.) A két ember kezet fognak egymással és elkezdenek beszélgetni. Beszélgetnek, társalognak, és közben helyet változtatnak anélkül, hogy ők erről tudnának. A kis kínai folyton közelebb lép az amerikaihoz, mivel kisebb beszélgetési távolsághoz van szokva a zsúfolt kínai városokban, de az amerikai tudat alatt ezt fenyegetésnek érzi és hátrébb lép, mert vidéken ő nem ehhez szokott hozzá. Egy külső szemlélődő azt venné észre, hogy a kínai közelebb lép, az amerikai hátrál. Erre a kínai megint közelebb lép, az amerikai hátrál, végül már törlőkendőt is rakhatnánk a lábukra, és fel is lenne mosva az egész helyiség.

Mindez végül is társadalmi tájékoztatást is ad nekünk, tehát hogy falusi, vagy városi rendszerhez szokott-e, valamint származását illetően is tájékozódunk, de azt is ki kellene deríteni, hogy munkája alapján milyen hatalmi beállítottságú.

Vajon alá, vagy fölérendeltnek tartja magát az adott illető?

Mi utal arra, ha valaki alárendeltnek gondolja magát mással szemben? Tenyerét mutatja felénk, ehhez megfelelő kultúrában esetleg meghajol előttünk, ha fegyverrel fenyegetik, akkor kezét felemeli, kézfogása során az ő keze van alul, vagy az alsó helyzetben elől összekulcsolt kéz. Egyéb jelzők lehetnek még, úgy mint a ruházat, egészségi, fizikai állapot.

Ha valaki fölérendeltnek érzi magát, akkor a következő gesztusokat vehetjük rajta észre. Tenyere lefelé fordított, kézfogásnál az ő keze van felül, erősen szorít és hasonlók, ujjal mutogat. Hátsó helyzetben összekulcsolhatja kezeit, ez önbizalmat és fensőbbségérzetet jelez, szintén dominációt jelöl a zsebből kiálló hüvelykujj. A fogvillantás az állatoknál is agressziót jelöl, náluk a többihez képest nagy szemfog mutogatása fenyegetést jelöl. Gondoljunk csak a csimpánzokra, de úgy gondolom, hogy nekünk sem sugall szimpátiát egy olyan egyén, aki szinte már vicsorog beszéd közben. Láttam már ilyen ember, még ha videón keresztül is egy interjúban, de nagyon nem volt szimpatikus, inkább arrogánsnak tartottam őt. A beszélgetés során végig ilyen fejet vágott, annak ellenére, hogy nem ilyen a rendes arcberendezése.

Vajon hogyan lehet kiszűrni, hogy ki vonzódik kihez az adott társaságból?

Tegyük fel, hogy 3 ember van egy társaságban, két nő és egy férfi. A férfi vajon melyik nő iránt mutat nagyobb érdeklődést? Nos, ha igazi férfi, akkor kb. mindkettő iránt, de ettől tekintsünk el. (A férfi legyen Péter, a csúnyább nő legyen Dalma, és a szebb pedig Gina.) Péter nyilvánvalóan Ginával fog többet beszélni, iránta érdeklődik többet. Próbál hozzá közelebb kerülni, próbálja minél kisebbre venni a személyes teret Ginával, és ha a lánynak tetszik mindez, akkor ő közelebb is engedi Pétert. A férfi esetleg használhat cowboypózt, illetve ha megjelenik egy másik férfi, akkor területvédő magatartást vehet fel, pl. kéz csípőre rakása. Tekintetből látni, hogy Péter melyik nőre néz többet, illetve a testtartás is számít. A kiszemeltje mellett kihúzza magát, hogy magasabbnak és erősebbnek tűnjön, esetleg igazgatja nyakkendőjét, ez egyfajta magakellető magatartás. A nőknél figyelni kell szintén a tekintet, a szóbeli magatartást, illetve apróbb testi jeleket úgy, mint hajcsavargatást, vagy ülve a lábak helyzetét. A keresztbe tett lábak cipővel való játéka felhívó jellegű, ahogyan az oldalpillantások, a térdmutogató gesztus, vagy maga a ruházat mikéntje, hogy mennyire kirívó. Ezeken kívül, ha álló helyzetben láthatjuk a három embert, akkor a lábfejek állásából következtethetünk, hogy ki érdeklődik ki iránt. Ha egymással szembe áll és társalog Péter, Dalma és Gina, akkor Péter két lábfeje Gina felé néz. Ha Gina is érdeklődik Péter iránt, akkor az ő lábfeje is Péter felé néz. Ez esetben Dalma ki van zárva tudat alatt a társalgási és érdeklődési körből. Ha mindhárman egyenrangú félként tekintenek egymásra, akkor a lábfejek állása egy háromszöget tükröz.

Sok mindenről lehetne még mesélni, de végül is nem erről szól a cikk és több könyvnyi anyagot sem írhatok le ide. Aki mesteri szinten ismeri a testbeszédet és egyéb gesztusokat, az szinte olvas az ember gondolataiban. De persze az ilyen ember képes is kivédeni a "telepátiát", tudja, hogyan takargassa tudat alatti jeleit, nehogy azok elárulják őt. A testbeszédet ismerni főleg üzletembereknek, pszichológusoknak, rendőröknek, ügynököknek jó, akiknek előny az, ha tudják, mi folyik a másik fejében. De egyébként hobbinak sem utolsó. Nagyon sok mindenre lehet következtetni a gesztusokból, én csupán apró töredékét mutattam be mindezeknek.

Szerintem régebben is nagyon sokan voltak, akik jó emberismerők lehettek, akár emberekkel foglalkoztak, akár üzleti életük volt kimagasló, akár szerencsejátékuk vált nagyon sikeressé tehetségüknek köszönhetően. ( De egyébként lehet szó egyszerű gondolatolvasó bűvészekről is.) Mindezekre a régebbi kor emberei biztosan felfigyeltek, akár félhettek is tőle, mert boszorkányságnak tartották mindezt. Az ember nagyon hajlamos babonák kitalálásához, a hit, a babona, a vallás mind evolúciós melléktermék. Hogy miért alakult ki, azt most nem taglalom, de a lényeg, hogy amit az ember nem ismer, vagy félreért, abból könnyen hiedelem lesz. De egyébként nem csak az ember babonás, az állatok is. Hirtelen egy galambkísérlet jut eszembe, ahol véletlenül vette mindezt észre egy tenyésztő. A galamb egy ketrecben élt, és volt egy etetőberendezés, ami talán automatikusan adagolta az ételt a jómadárnak. Párszor véletlenül akkor adagolt a készülék, amikor a galamb hátrafordította a nyakát. Ez néhányszor megtörtént újból, aztán végül a galamb direkt hátrafordítgatta a nyakát, hogy ételt kaphasson, mert azt hitte, így jön a táplálék. Színtiszta babonaság.

Mindent összevetve, a telepátia számomra egyszerű legenda, és mint tudjuk a legendák idővel felerősödnek, és egyre inkább mesebelibbek lesznek, holott nagyon könnyen lehetett realisztikus alapja, mint azt kifejtettem. Ha nagyon akartok, és érdekel a hagyományosan vett gondolatolvasás, nyugodtan iratkozzatok be egy gondolatolvasó tanfolyamra. Csak azt nem értem, miért kell ott papírt kitölteni, hiszen az ott levők már biztosan ki tudnák olvasni fejünkből és előre megcsinálhatták volna mindezt felgyorsítva ezzel a regisztráció menetét.