Átlagos ember vagyok, átlagos arccal, átlagos kedvvel. Átlagos napokon kiülök egy átlagos padra egy átlagos parkban. Átlagos gondolatok közepette átlagos relaxációt folytatok. Átlagos emberek mit sem törődve átlagos tevékenységemmel átlagos sétatempóban haladnak el előttem. Minden alkalommal egy átlagos futó rohan el előttem átlagos zöld cipőjében egy átlagos borostával. Mint a legtöbb átlagos embernek, arcán fáradtság. De nem a futástól, hanem az átlagos élet miatt. Őt látván később általában mentőautó szirénája hallható. Minden egyes alkalommal...mondhatni átlagos. Ma is épp átlagos napi rutinom folytattam, ám egyszer telefonhívást kaptam. Így korábbi időpontban, mint egyébként kellett eltávoznom átlagos nyughelyemről, abba a teljesen átlagos irányba, mely felől az imént említett átlagos narancssárga melegítőt viselő férfi szokott futni. Átlagosan tíz perc telt el, míg végül szembetalálkoztam egy átlagos 7 év körüli gyermekkel. Átlagosan futott felém zöld cipőjében és narancssárga melegítőjében. Szemében boldogság. EZ lehet, hogy átlagos. Pár nappal később újból láttam az átlagos borostás felnőtt férfit, változatlan átlagos viseletében. Arcán változatlan fáradtság. Gondolataim változtak. Átlagos napi rutinjaim sorban törtem meg. Különböző időpontokban indultam el a futó irányába, így más helyeken kerültem volna vele szembe. Azonban a három következő alkalommal egyszer sem láttam. De keresztezte utam egy átlagos általános iskolás, egy átlagos tinédzser, és egy átlagos egyetemista. Zöld cipőben és narancssárga melegítőben. Padomhoz minél közelebb kerülve, annál több szomorúságot látok az "átlagos" narancssárga melegítőt és zöld cipőt viselő ember arcán. Átlagos napi rutinom, melyet csinovnyik napirendnek is nevezhetnénk felborult. Berögzült átlagos gondolataim újakká alakulva arra utasítottak, hogy az átlagos futó felé vegyem utam, mikor átlagos pihenőpadomat elhagyja. Ám átlagos tempóm nem veheti fel az ő sebességét, átlagos buszra szállva kellett eléje vágnom. Meg is tettem mindezt. Várakoztam rá. Nem érkezett meg. Meghallottam az átlagos szirénázást, mely minden nap megüti fülem az átlagos padon ülve. Nem messze előttem állt meg a hosszú úton. Átlagos emberek tömege vette körbe. Odaérkezvén megpillantottam egy földön heverő szakállas öregembert. Átlagos zöld cipőben, narancssárga melegítőben. Arcán mosoly. A mentők odaérkezvén csupán ennyit mondtak: "Menjenek tovább emberek, egy ilyen eset átlagos." A férfi testét elszállították, nem messze tőle a fűben egy átlagos boríték. Felvettem, benne egy papírcetli a következő szavakkal: " Egy átlagos élet."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése