fecsegés

-Jó napot Kovács úr!

-Szép jó reggelt szomszéd! Hogy van mindig?

-Hál' istennek minden rendben. Maguk, rendben vannak? Gyerekek? Család?

-A Katika egy kicsit betegeskedik. Tüsszög, és fújja az orrát...

-Igyon sok mézes teát, az majd segít! És amúgy, minden rendben van?

-Jól vagyunk, jól vagyunk. És önöknél, Balogh úr, jól vannak? Család, gyerekek?

-Ó, mi megvagyunk, megvagyunk.

-Az a lényeg. Fő az egészség. Mert ha nincsen egészség, akkor nem is érdemes...-mondat közepén elhallgat.

-Igen, igen. Jól mondja szomszéd...Szép időnk van.

-Szép, szép.

"Ez Ford szerint egyike volt a legérthetetlenebb emberi dolgoknak: az a szokás, hogy a legnyilvánvalóbb dolgokat leszögezik és ismételgetik, például: "Szép napunk van", vagy "Maga nagyon magas" vagy "Ó, kedvesem, harminc láb mélyre zuhantál, jól vagy?". A jelenség magyarázatára Ford kidolgozott egy elméletet. E szerint az emberi lények szája összenő, ha nem járatják. Néhány hónapi megfigyelés és megfontolás eredményeképp elvetette ezt az elméletet, és újabbal állt elő. E szerint ha az emberek nem járatják a szájukat, akkor az agyuk kezd dolgozni. Később elvetette ezt az elméletet is a benne rejlő rosszindulatú cinizmus miatt, és úgy döntött, hogy alapvetően kedveli az emberi lényeket."

Nem tudom, hogy van-e valaki a Föld nevű bolygón, akinek ne lenne olyan ismerőse, rokona, akikkel csak és kizárólag ilyen beszélgetéseket lehet folytatni. Na jó vicceltem; mindenkinek van.

De lehet-e ez ellen tenni? Nem. "...a legnyilvánvalóbb dolgokat leszögezik és ismételgetik..." Nem tudom, hogy ez csak nekem megerőltető, vagy mindenki más is szenved vele...

A legendás szomszédnénivel, aki állandóan figyel, hogy mi történik a szomszédban, természetesen mindig kell pár szót váltani. Szerencsére ebből nekem nem jutott. Még.

Soha nem értettem mire jó ez. Ha nincs mondanivalónk mért kell erőltetni a beszélgetést. Ma már kezdem kapiskálni. Végül is, ennyit ki lehet bírni. A rokonokkal muszáj, az ismerősökkel, akikkel havonta egyszer ha találkozunk meg azért, hogy azt mondhassuk, hogy szoktunk beszélni, ha később szükségünk lenne valamire. Ez kihasználásnak tűnik..."...de a világ az ilyen, és itt vagy benne..." Alkalmazkodni kell. Még ha ellenkezik is azzal, amit csinálni szeretnénk, vagy, amit helyesnek hiszünk. Sajnos. Ez nem Vian-féle kifordított, Tajtékos napok-beli világ. Bájologni szükségeltetik.

-Szép napot!

-Hogy van mostanság?

-Hogy maga milyen magas!?

-Hát igen. A nemzetközi helyzet egyre fokozódik.

-A világ már csak ilyen...Az élet nem egy habos torta.