csoda

Az emberiség mindig a csodára várt a történelem során. Csodára várt az ősember, csodára várt a középkori ember és csodára várunk mi is, a jelenkorban. Minden korban tettek is érte valamit. Az őrkorban varázsoltak, a vallások megjelenése után imádkoztak, ma pedig, akik nem hívők gyökereket rágcsálnak, vagy a földönkívüli civilizációk eljövetelében hisz. (Persze mindig akadnak kivételek)

Minden évszázadban várunk varázslatra, megmagyarázhatatlan dolgokra, amik sohasem történnek meg. De annyira vágyunk rá, hogy bemeséljük magunknak, hogy"igen! Tényleg a nagyit láttam a padlás létráján!" habár, a nagyi már majd' tíz éve megboldogult.

Csodára várunk, hogy a világ megváltozzon, ahelyett, hogy mi elkezdenénk a változást. Gandhi mondta..."Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban." Csak panaszkodunk, flegmák vagyunk, sokan már a boltban a pénztárosra se mosolyognak. Bár ők sem. Viszont azt hiszem, nem olyan nagy hülyeség, amiket Jézus tanított, ez a szeretetvallás dolog meg egyebek. Aki nem is hisz, annak is sok mindent taníthat az egymás segítéséről, tiszteletéről, az, hogy igenis fontos a lélek ápolása és még sorolhatnám.

De persze akkor is valami megmagyarázhatatlan dologra várunk, amikor, tudom is én, fogyni szeretnénk. Otthon nincs meg a motiváció,mivel "Te vagy a legcsinosabb" mondja az anyukád, a nagymama meg persze tovább megy a "jaj,kisunokám, de meg vagy csappanva" mondattal, a barátok meg vagy túl őszinték (lassan könnyebb lesz átugrani mint megkerülni téged, haver) vagy félnek megbántani(menj már...egy deka fölösleg sincs rajtad-és tisztelettudóan elfordulnak). Te meg állsz ott, egyik kezedben a diétás étrend, a másikban meg egy fánk, és bambán nézel ki a fejedből, majd a szemed a fánkra téved, és kész. Lőttek a fogyókúrának. Mikor beleharapsz még nem történik semmi, de amint elérsz a lekvárhoz maró bűntudatod támad és szomorúan teszed le a konyhapultra a süteményt. Valami csoda kéne, mondanád, ami rávesz, hogy a másik kezemben lévő dolgot válasszam legközelebb. De aztán elgondolkozol, és eszedbe jut, hogy a kiskacsák is kövérek és nézd meg milyen boldogok!

Nos tehát, ha szeretnénk egy kedvesebb világban élni, álljunk fel, ne legyünk flegmák és mosolyogjunk a bunkókra! (de azért ne a nagydarab, homályos tekintetűvel kezdjük...az ilyenek még nincsenek felkészülve a változásra)

ui.: de amúgy jódolognak tartom ezt a csodavárást...csak ne várjuk tétlenül.