Hiábavaló

-Nézd már azt a pasast! Tök furán néz ki.

-Melyik?

-Ott ő! Honnan jött, hogy ilyen másmilyen az arca?

-Ja, ő Hiába való.

Végülis...ja. Így is hangsúlyozhatunk. De nem így szoktuk, nem igaz? Ez afféle kiegészítés a múlton rágódó emberhez. Vagyis nem, de majdnem.

Van ugye ez a sors dolog. Nem tehetünk ellene. Még a görögöknél is minden felett való volt. Zeusz sem uralkodott felette. Moira.(rátenyereltem egy molyra...fuj...dehogy. Nem nyúlok hozzájuk) A múlton nem azért nem érdemes töprengeni("minek a múlton töprengeni, ó Ká? Csak a múlton érdemes töprengeni. Ami volt, az volt, és ami lesz, az nem más, mint egy visszatérő, elfelejtett esztendő. Nem tarthatok veled Bagira. Ma van a Tigris éjszakája"), mert nincs, hanem mert úgy történt, ahogy történnie kellett. (Micsoda bokononista bölcseletet fogalmaztam meg...)

Ezen a gondolaton továbbhaladva a jövőn is felesleges gondolkodni, mivel az fog történni, aminek történnie kell. Szóval ne tanuljatok a vizsgákra, csak hagyjátok, hogy történjen, aminek történnie kell. És most mint azt bokonon is megírta, kijelentem az előbb leírtakról, hogy mind hazugság.

Tanuljatok! Mert még így se biztos a siker. Sajnos.

De ez egy más téma. Ha hirtelen sok hatás ér bennünket a bokononisák annyit mondanak "buzgó, buzgó, buzgó". Az élet buzgó, és nem áll le. Aztán van olyan is, amikor sehogy se akarnak menni a történések semerre. Erre nincs szó, de ilyenkor nem dolgozik a moira. Vagy éppen ilyenkor is, csak nem látványos. Valami nagyszabásúra készül, amit mi állóvíznek érzékelünk. Így talán helyesebb.

Akárhogyis...ha sok minden történik, valamiért van. Ha nem történik semmi, ne próbáljunk kilépni ebből a szürkeségből. Annak is lesz valami eredménye.

"Úgy történt-úgy kellett történnie..."