Átlagos...

Átlagos ember vagyok, átlagos arccal, átlagos kedvvel. Átlagos napokon kiülök egy átlagos padra egy átlagos parkban. Átlagos gondolatok közepette átlagos relaxációt folytatok. Átlagos emberek mit sem törődve átlagos tevékenységemmel átlagos sétatempóban haladnak el előttem. Minden alkalommal egy átlagos futó rohan el előttem átlagos zöld cipőjében egy átlagos borostával. Mint a legtöbb átlagos embernek, arcán fáradtság. De nem a futástól, hanem az átlagos élet miatt. Őt látván később általában mentőautó szirénája hallható. Minden egyes alkalommal...mondhatni átlagos. Ma is épp átlagos napi rutinom folytattam, ám egyszer telefonhívást kaptam. Így korábbi időpontban, mint egyébként kellett eltávoznom átlagos nyughelyemről, abba a teljesen átlagos irányba, mely felől az imént említett átlagos narancssárga melegítőt viselő férfi szokott futni. Átlagosan tíz perc telt el, míg végül szembetalálkoztam egy átlagos 7 év körüli gyermekkel. Átlagosan futott felém zöld cipőjében és narancssárga melegítőjében. Szemében boldogság. EZ lehet, hogy átlagos. Pár nappal később újból láttam az átlagos borostás felnőtt férfit, változatlan átlagos viseletében. Arcán változatlan fáradtság. Gondolataim változtak. Átlagos napi rutinjaim sorban törtem meg. Különböző időpontokban indultam el a futó irányába, így más helyeken kerültem volna vele szembe. Azonban a három következő alkalommal egyszer sem láttam. De keresztezte utam egy átlagos általános iskolás, egy átlagos tinédzser, és egy átlagos egyetemista. Zöld cipőben és narancssárga melegítőben. Padomhoz minél közelebb kerülve, annál több szomorúságot látok az "átlagos" narancssárga melegítőt és zöld cipőt viselő ember arcán. Átlagos napi rutinom, melyet csinovnyik napirendnek is nevezhetnénk felborult. Berögzült átlagos gondolataim újakká alakulva arra utasítottak, hogy az átlagos futó felé vegyem utam, mikor átlagos pihenőpadomat elhagyja. Ám átlagos tempóm nem veheti fel az ő sebességét, átlagos buszra szállva kellett eléje vágnom. Meg is tettem mindezt. Várakoztam rá. Nem érkezett meg. Meghallottam az átlagos szirénázást, mely minden nap megüti fülem az átlagos padon ülve. Nem messze előttem állt meg a hosszú úton. Átlagos emberek tömege vette körbe. Odaérkezvén megpillantottam egy földön heverő szakállas öregembert. Átlagos zöld cipőben, narancssárga melegítőben. Arcán mosoly. A mentők odaérkezvén csupán ennyit mondtak: "Menjenek tovább emberek, egy ilyen eset átlagos." A férfi testét elszállították, nem messze tőle a fűben egy átlagos boríték. Felvettem, benne egy papírcetli a következő szavakkal: " Egy átlagos élet."

ByeKrisztián- Felesem

Az én felesem egy olyan lötty

Mely  sok embert lekötött

És problémát megoldott már

Minden embernek ingyen jár

Ő az én felesem

Ennek nem tréfa fele sem...

Az én felesem egy olyan lötty

Hogy feloldódik minden rög

Mindegy az, hogy hol van

Vénában vagy az agyban

Mert ő az én felesem

Infarktusom ne legyen

Refrén:

Mert nekem nincs most más,

Csak a felesem, csak a felesem

A testem zsibbad már

Régóta nem érzem, régóta nem érzem

Valahogy mindig is tudtam,

Hogy ez lesz az énekem, az énekem

Úgy dúdolnám:

Ez így jó nekem, ez így jó nekem

Csak nagyon mar...

Az én felesem, a fok szintjével

Bármivel is versenyre kel

Mindegy, hogy felnőtt, gyermek

Hírétől mája retteg

Kiszárít rendesen

Nem tréfa fele sem

Refrén:

Mert nekem nincs most más,

Csak a felesem, csak a felesem

A testem zsibbad már

Régóta nem érzem, régóta nem érzem

Valahogy mindig is tudtam,

Hogy ez lesz az énekem, az énekem

Úgy dúdolnám:

Ez így jó nekem, ez így jó nekem

Csak nagyon mar...

Mert nekem nincs most más,

Csak a felesem, csak a felesem

A testem zsibbad már

Nem tréfa fele sem, úgy biza felesem

Valahogy mindig is tudtam

Hogy ez jó én nekem, jó én nekem

Úgy dúdolnám:

Mert ez az énekem, ez az énekem

Ez a dal...

ByeAlex

Sokat gondolkodtam mi legyen a bejegyzés címe. A "ByeAlex szenzáció" nem állta volna meg a helyét, a "botrány" talán találóbb lett volna, de mégse igaz, így maradtam egyszerűen csak annál, hogy "ByeAlex".

Szerettem volna megosztani veletek a véleményemet a dologról. Petőfi népe vagyok én is(Petőfi rádió hallgató), így már a Csókolom című dalával megismertem Alexet. Már csíptem akkor is. Igen...és most is.

Az Eurovíziós dalfesztivál szerény véleményem szerint egy igénytelen verseny, ami tele van rosszabbnál rosszabb nemzeti popslágerekkel. Legalábbis így volt amikor utoljára láttam. Most csináltam egy kis kutatómunkát a youtube-on. Igen...ez van, ha vizsgaidőszakban olyanokat kell tanulni, hogy minek a rövidítése az, hogy "REMEK". 

Az egyetlen értékelhető magyar előadó, aki egy kicsit egyedit vitt a popdalocskák versenyébe, Rúzsa Magdi volt, 2007-ben. (Szeretném továbbra is hangsúlyozni, hogy ez személyes vélemény) Aztán elküldtük Csézy-t, aki Whitney Houston-szerű ( nem őt akarom bántani, mert igazán tehetséges. csak a félreértések elkerülése érdekében), átlagos, szerelemről szóló, magas hangon éneklő dalt adott elő. Egy évre rá, 2009-ben Ádok Zoli ment Moszkvába....Nem igazán nyerte el a tetszésemet ez a dal...2010-ben anyagi okokból visszaléptünk a versenyzéstől. 2011-ben, a hirtelen a semmiből, a Vuk főcímdala után újra felbukkanó szenzációt, akitől a hátam borsózik, és a kezem viszket, Wolf Katit küldtük, yeay! Ugyanazt elmondhatom a daláról, amit Csézy-éhez fűztem, csak annyival megtoldva, hogy míg Csézy-re jó ránézni és nem affektál túl, Wolf Kati, de. 2012...Compact Disco...ezt a dalt egészen csíptem.

De mindegyikre akiket felsoroltam, az volt a jellemző, hogy agyonsztárolták őket itthon(de fura...nem húzza alá a helyesírás ellenőrző), és mindenki oda meg vissza volt, hogy "aztaaa, milyen jó dal! Támogatom akármi legyen". Most a nézők(!!) megszavazták ByeAlexet, hogy ő menjen Malmöbe, és a nézők(!!) húzták le, ahol csak lehet. Az egész országot képviselte odakint, mégis itthon mást sem lehetett hallani, csak, hogy sehol se lesz, és mindenki előtt égni fogunk.

Nem néztem a versenyt idén se. És megmaradok ennél a jó szokásomnál, viszont egy átlagos internetfelhasználó vak is látja, hogy Alex kiment, 10. lett, a németektől maximum pontot kapott(ezt beszélik) és több országban is csináltak belőle cover videót(pölö: Dániából, Észtországból). Ez egyfajta elégtétel számomra, mivel nővéremmel  "komoly vitákat" folytattunk, jóformán az egész családdal arról, hogy ByeAlex jó, vagy rossz. (ketten támogattuk egyedül)

Amikor megtudtam, hogy őt küldjük egy kicsit elbizonytalanodtam, hogy biztos, hogy jó lesz ő? Aztán meghallgattam a lehetséges többi magyar indulót, és kijelenthettem "biztos, hogy jó lesz ő." Igaz, nincs sok hangja, de ehhez a műfajhoz nem is kell több. Sose állítottam, hogy csak olyan együtteseket hallgatok, ahol az énekesnek van hangja. Rengeteg paródiát csináltak a dalból, nagyon sokan hangot adtak nemtetszésüknek nem éppen kulturált módon.Ő pedig állta a sarat és nem tántorodott el a szerepléstől. Mindent beleadva eljátszotta a dalt. Magyar, és magyarul képviselte hazánkat.

Hiábavaló

-Nézd már azt a pasast! Tök furán néz ki.

-Melyik?

-Ott ő! Honnan jött, hogy ilyen másmilyen az arca?

-Ja, ő Hiába való.

Végülis...ja. Így is hangsúlyozhatunk. De nem így szoktuk, nem igaz? Ez afféle kiegészítés a múlton rágódó emberhez. Vagyis nem, de majdnem.

Van ugye ez a sors dolog. Nem tehetünk ellene. Még a görögöknél is minden felett való volt. Zeusz sem uralkodott felette. Moira.(rátenyereltem egy molyra...fuj...dehogy. Nem nyúlok hozzájuk) A múlton nem azért nem érdemes töprengeni("minek a múlton töprengeni, ó Ká? Csak a múlton érdemes töprengeni. Ami volt, az volt, és ami lesz, az nem más, mint egy visszatérő, elfelejtett esztendő. Nem tarthatok veled Bagira. Ma van a Tigris éjszakája"), mert nincs, hanem mert úgy történt, ahogy történnie kellett. (Micsoda bokononista bölcseletet fogalmaztam meg...)

Ezen a gondolaton továbbhaladva a jövőn is felesleges gondolkodni, mivel az fog történni, aminek történnie kell. Szóval ne tanuljatok a vizsgákra, csak hagyjátok, hogy történjen, aminek történnie kell. És most mint azt bokonon is megírta, kijelentem az előbb leírtakról, hogy mind hazugság.

Tanuljatok! Mert még így se biztos a siker. Sajnos.

De ez egy más téma. Ha hirtelen sok hatás ér bennünket a bokononisák annyit mondanak "buzgó, buzgó, buzgó". Az élet buzgó, és nem áll le. Aztán van olyan is, amikor sehogy se akarnak menni a történések semerre. Erre nincs szó, de ilyenkor nem dolgozik a moira. Vagy éppen ilyenkor is, csak nem látványos. Valami nagyszabásúra készül, amit mi állóvíznek érzékelünk. Így talán helyesebb.

Akárhogyis...ha sok minden történik, valamiért van. Ha nem történik semmi, ne próbáljunk kilépni ebből a szürkeségből. Annak is lesz valami eredménye.

"Úgy történt-úgy kellett történnie..."

Mi az élet értelme?

Nem lesz ez most nagy gondolat, de hirtelen megvilágosodtam, szóval leírom.

Mi az élet értelme?

Túlélni az életet.

Miért az?

Ha nem éled túl az életet, akkor halott vagy. Ha pedig nem élsz, akkor nincs értelme az élet értelméről beszélgetni...

csoda

Az emberiség mindig a csodára várt a történelem során. Csodára várt az ősember, csodára várt a középkori ember és csodára várunk mi is, a jelenkorban. Minden korban tettek is érte valamit. Az őrkorban varázsoltak, a vallások megjelenése után imádkoztak, ma pedig, akik nem hívők gyökereket rágcsálnak, vagy a földönkívüli civilizációk eljövetelében hisz. (Persze mindig akadnak kivételek)

Minden évszázadban várunk varázslatra, megmagyarázhatatlan dolgokra, amik sohasem történnek meg. De annyira vágyunk rá, hogy bemeséljük magunknak, hogy"igen! Tényleg a nagyit láttam a padlás létráján!" habár, a nagyi már majd' tíz éve megboldogult.

Csodára várunk, hogy a világ megváltozzon, ahelyett, hogy mi elkezdenénk a változást. Gandhi mondta..."Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban." Csak panaszkodunk, flegmák vagyunk, sokan már a boltban a pénztárosra se mosolyognak. Bár ők sem. Viszont azt hiszem, nem olyan nagy hülyeség, amiket Jézus tanított, ez a szeretetvallás dolog meg egyebek. Aki nem is hisz, annak is sok mindent taníthat az egymás segítéséről, tiszteletéről, az, hogy igenis fontos a lélek ápolása és még sorolhatnám.

De persze akkor is valami megmagyarázhatatlan dologra várunk, amikor, tudom is én, fogyni szeretnénk. Otthon nincs meg a motiváció,mivel "Te vagy a legcsinosabb" mondja az anyukád, a nagymama meg persze tovább megy a "jaj,kisunokám, de meg vagy csappanva" mondattal, a barátok meg vagy túl őszinték (lassan könnyebb lesz átugrani mint megkerülni téged, haver) vagy félnek megbántani(menj már...egy deka fölösleg sincs rajtad-és tisztelettudóan elfordulnak). Te meg állsz ott, egyik kezedben a diétás étrend, a másikban meg egy fánk, és bambán nézel ki a fejedből, majd a szemed a fánkra téved, és kész. Lőttek a fogyókúrának. Mikor beleharapsz még nem történik semmi, de amint elérsz a lekvárhoz maró bűntudatod támad és szomorúan teszed le a konyhapultra a süteményt. Valami csoda kéne, mondanád, ami rávesz, hogy a másik kezemben lévő dolgot válasszam legközelebb. De aztán elgondolkozol, és eszedbe jut, hogy a kiskacsák is kövérek és nézd meg milyen boldogok!

Nos tehát, ha szeretnénk egy kedvesebb világban élni, álljunk fel, ne legyünk flegmák és mosolyogjunk a bunkókra! (de azért ne a nagydarab, homályos tekintetűvel kezdjük...az ilyenek még nincsenek felkészülve a változásra)

ui.: de amúgy jódolognak tartom ezt a csodavárást...csak ne várjuk tétlenül.