Röpke utazás a nem létező világba

Semmi komoly dolog, csupán egy apró elgondolkodás. Olvassátok végig, egy kis gondolatmenet. Semmi több. Mindenki képzelje bele saját magát a szituációba.

Mi van akkor, ha az egész világ nincs? Senki más nem létezik rajtam kívül, csak én vagyok. Születésemkor bedugtak engem egy gépbe, mely egy szimulációt hoz létre. Hogy ki vagy mi az, amit bedugtak a gépbe? Nem tudhatom. Csupán ott vagyok ki tudja miért...büntetésből, vagy bizonyos feladatom van? Nem tudhatom, mert a szimuláció elfeledteti a külső világ emlékeit velem. Ám egyszer csak elalszom, és nem ébredek fel. Pontosabban mondva ebben a világban, hiszen kikapcsolják a szimulációt vagy azért, mert elvégeztem a feladatom, vagy azért, mert kudarcot vallottam. Össze vagyok zavarodva, nem tudom hova kerültem. Mivel a szimulációban ember voltam ebben a világban, nagy eséllyel azt gondolom, hogy ez a Menny. De idővel visszatérnek az emlékeim erről a külső világról, és meg tudom, hogy alapvetően ki is vagyok és miért kerültem a gépbe. Hiába térnek vissza ezen emlékeim, végig emlékszek az elmúlt életemre, az X évemre. A szimuláció végett elvesztettem minden kapcsolatom barátaimmal, szeretteimmel és egyéb ismerőseimmel, elvesztettem az emberi szokásaim, érzéseim, ízlelésem, hobbijaim, céljaim. Minden, amihez hozzászoktam megszűnt létezni. Mindennek vége. És mégis ragaszkodok ahhoz, hogy visszakerülhessek a szimuláció nyújtotta világhoz, mert hiányoznak az itteni emberek, történések, a megoldatlan rejtélyek annak ellenére, hogy tudom, ők nem is léteztek soha és minden csak kamu volt. Megkérem társaim, hogy helyezzenek vissza a gépbe és hadd élhessem tovább "mindennapi" életem. Visszakerülök és azon tűnődöm, hogy mindez nem is létezik. Beszélgetek másokkal, beszélgetek veled és én tudom rólad nagyon jól, hogy csak egy szimuláció vagy. De téged erről nem győzhetlek meg, mert csak bolondnak nézel. De nem is akarlak. Pár nap alatt fogynak az emlékeim a külvilágról, majd végül teljesen elfelejtem azt, és ismét a szimuláció illúziójának rabságába esem. Élem tovább mindennapjaim mit sem sejtve, majd 60 év múlva meghalok úgy, hogy azt hiszem, ez a világ valóságos...


Hogy mi a legijesztőbb? Akár igaz is lehet.


[Ha a szimuláció tervezőjéhez lehetne egy kívánságod, miben változzon az életed a szimuláció során, mi lenne az? Min szeretnél változtatni, mielőtt visszatérsz oda és el is felejted, hogy valaha kérted ezt?]