Miután elolvastam miket írt Krisztián a keleti országrészből, úgy éreztem meg kell írnom mi is a helyzet nyugaton. Itt süt a nap, 15 °C van árnyékban, csiripelnek a madarak és egyáltalán, nyoma sincs a télnek.
Ja, hogy az decemberben volt! Ugyanolyan undorító márciusi hó van itt is, mint otthon. Szorozzátok meg ezt az időt 5-el és megkapjátok mi is volt tegnap. Hogy ez mért fontos... ó... hát azt kezdjük ab ovo.
Turizmus szakon tanulok. Az első félév után már szakirányt kell választanunk, és mivel mindig is érdeklődtem a különböző vallások iránt, és azt beszélik a turizmus ezen ága egyre inkább keresettebb, úgy döntöttem felveszem második szakirányként, a csak itt Győrben tanított, vallásturizmust.
Ezzel a döntésemmel nem elég, hogy hárommal több tárgyam lett a félévre, de ahhoz, hogy tapasztalatot szerezzek szükséges átélnem azokat az utakat, amiket valószínűleg szervezni fogok. ( nem mintha nem szeretném, mert igazán tetszik! csak egy kicsit megöl ) Így hát kedden elmentem zarándokolni.
Kedden frissen ébredtem hajnalban, hogy a fél7es indulást ne késsem le. Úgy volt, hogy megyünk, velem együtt, hárman a szakról. De az egyikük beteget jelentett, a másik a hó fogságába került. Így maradtam egyedül, bízva benne, hogy ilyen időben nem indulunk el, ti. megállíthatatlanul esett a hó, fújt a szél és úgy összességében... nem volt éppen március 26.-hoz méltó időjárás.
Apropó, láttátok azt a képet, ahol összehasonlítják Woody Allen-t Ferenc pápával? Egészen hasonlítanak. Bár valószínű kicsit más az életfelfogásuk...
A zarándoklat Sarródról indult, és Kópházáig tartott. Ez március 26.-i időben igazán kellemes kirándulás lett volna. Nyílt terepeken, melegítő nap, hűs szellő. Szóval az az igazi márciusi félig nyár, félig tél. De most nem az a nap volt. Most zimankó volt, amolyan hull-a-hó-és-hózik féle. Mint mondtam, nyílt terepeken, enyhe dombokon gyalogoltunk. Ezek a viszonyok, mondhatni nem túlzottan szerencsések hófúváskor.
Legyalogoltuk a 25 km-t. És mikor megérkeztünk, részt vettünk egy szentmisén. Még sose voltam ilyen szertartáson. Most láttam egyet, már amennyit láttam belőle, mivel hideg volt, a lábam fájt(még mindig fáj) és éhes is voltam. Szóval nem volt csodás a hangulatom..kicsit nyűgös voltam...talán.
Talán igaz ez a német leckéből tanult frázis: "Der Weg ist das Ziel." Mert most igazán az út volt a lényeg... meg a végén hazaérkezni... majd a forrózuhany... és a főtt kaja.
Remélem nincs harag. Menjetek békével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése