Washoe, a beszélő majom

Washoe és örökbefogadott fia, Loulis

Teljesen indokolatlan mértékű unalom ejtette rabul elmémet, így hát úgy gondolom, tökéletes helyzetben vagyok ahhoz, hogy írjak egyet s mást a majmokról, akik beszélni tudnak.


Ha megkérdeznék bárkit, hogy kit gondol a legokosabb állatnak az ember után, valószínűleg vagy a delfint, vagy a csimpánzt mondaná. Talán az utóbbira többen voksolnának, hiszen nagyon közeli rokonunk, emlékeim szerint közel 99,4%-ban megegyezünk DNS alapján, ami talán nagyon durva egyezésnek számít, de annyira mégsem. Ettől függetlenül a genetika világában rengeteg különbség lehet köztünk. Nos talán külsőre különbözünk sok tekintetben, azért lelkileg/agyi működés szempontjából egész közel állunk egymáshoz. Hülyeség lenne azt mondani, hogy nincsenek érzéseik, és, hogy nincs erkölcsük. Ugyanúgy képesek eldönteni, hogy mi igazságos, és mi igazságtalan, mint ahogyan gyászolnak, örülnek, utálnak. Képesek aránylag komoly logikai problémákat megoldani, akár kooperációval is, sok mindenre megtaníthatóak, és egy különleges tanulási mechanizmust is birtokolnak, melyre rajtuk kívül csak néhány főemlős képes és az ember. Társasági életet is élnek, és egy ilyen életmód mellett fontos a kommunikáció. Ezek után sokakban felmerült már a kérdés: Miért nem tudnak beszélni?

Az embert erősen megkülönbözteti a többi állattól a fejlett ( és főként verbális) nyelve. Rendelkezünk genetikailag öröklődő nyelvkészlettel pl. testbeszéd, és van egy bővíthető jelkészletünk is, egyfajta nyílt rendszer, aminek van alapból meghatározott számú hangeleme és ezeket kombinálni lehet. (Utóbb a verbális nyelvről írtam.)
Ennek köszönhetően eléggé összetett beszédünk alakulhatott ki az idők folyamán, bármire, ami új volt, kitalálhattunk egy szót.
Na, miért is nem tud úgy beszélni egy csimpánz, mint mi? Több okból kifolyólag. Egyrészt nincs megfelelő anatómiai adottsága hozzá. Náluk a gége nagyon magasan helyezkedik el a légcsövükben, így kisebb a rezonátor erejük, kisebb légoszlop található felette. Így nem képesek, csak egy erősen behatárolt hallható hangsávot alkalmazni. Ugyanez van kisbabáknál is, és ők is akkor kezdenek el először beszélni, mikor a gégéjük lejjebb került. Plusz hangképző szerveik nem olyan kifinomultak, mint nekünk, például a gégéjük izmai nem képesek azon finom mozgásokra, mint a miénk.
Másrészt, náluk a nyelvezetük csupán egy zárt genetikai struktúra, nem lehet bővíteni generációkon keresztül, csupán az evolúció során, földtörténeti léptékekben képes fejlődni.
Harmadrészt szerintem fontos lehet az is, hogy nálunk sokkal fontosabb volt a kooperáció, akár már a vadászat során is, ahol az erdőben gyakran nem lehet látni egymást és úgy kell kommunikálni a másikkal, és ezt a hang útján lehet lebonyolítani. Mivel sokáig vadásztunk és sok más együttműködést igénylő tevékenységet is végeztünk, ez jelenthet egyfajta szelekciós nyomást a beszédképességre, és azon egyedek és utódaik voltak sikeresebbek, kik fejlettebb öröklött nyelvvel rendelkeztek, így nyilván az embernél beindult az agy ezért és gondolkodásért felelős része a fejlődésben. Persze erre hathatott az eszközkészítés is, mivel el kellett képzelni, hogy mit is akar létrehozni és hogyan.
A lényeg, hogy a majmokra nem hatott ugyanolyan szelekciós nyomás, mint ránk, így az eredmény is más lett.

Na de lehet már kicsit elkalandoztam, essen hát szó a beszélő majomról. Nos, ő nem úgy beszélt, mint ahogyan sokan gondoljátok, viszont ez is nagyon érdekes. Megtanulta az amerikai jelbeszéd rendszert. Több majom is megtanult idővel jelbeszédet használni, de a legelső, aki képes volt erre, az az 1965-ben született Washoe volt. Fiatalon kezdték megtanítani beszélni, és ami még lenyűgöző, hogy ezt a tudást fogadott fiának is továbbadta, így ő is megtanulta ezt a nyelvezetet. Az első állat, ki megtanulta az emberi jelbeszédet, és az első állat, ki egy másik állattól tanulta meg az emberi jelbeszédet. Washoe 42 év alatt 250 jelet volt képes megtanulni, de volt egy gorilla, Koko, akivel 600 jelet taníttattak meg. Megmondta, ha fájt a hasa, ha egyedül akart lenni és egyebek.

Mindez érdekes, és szép, azonban sokan szkeptikusak is az egésszel szemben. Többet gondolják úgy, hogy a majom nem érti, miről beszél, csupán megjegyezte, hogy az adott helyzetben, melyik jelet kell használni, és gyakran csak össze-vissza mutogat jutalomért cserébe. Sokan mondják, hogy a majmok nem taníthatóak meg olyan nyelvre, mint a miénk, mert az ehhez szükséges idegrendszeri adottságok csupán nálunk alakultak ki, miután szétváltunk evolúciósan a többi főemlőstől. Egyik fő ellenérvnek még azt is tartják, hogy a majmok nem képesek úgy beszélni, mint mi, de hogy ez miért van így, nemrég kifejtettem, így nem valami meggyőző.

Szerintem simán megeshet, hogy értik miről is mutogatnak, annyiban nem különbözünk egymástól, és ők sem hülyék. Csupán a tudományban szkeptikusnak kell lenni, és agyon kell mindent ellenőrizni, nehogy tévedjünk. Mindez érthető és persze fontos az igazság megismeréséhez.