Korábban említettem, hogy tudok egy módszert, hogyan utazzunk az időben, és elméletileg meg lehetne valósítani, csupán megfelelő eszközök szükségesek.
Mi szükséges az időutazáshoz? Egy gyors hajó, ami hamar messzire jut, jó látóhatár és egy nagyon jó távcső. Ez az időutazás nem a hagyományos értelemben vett átlépés egy másik időbe, csupán áttekintünk egy ablakon. Látjuk, mi történt millió évekkel ezelőtt. Miről is van szó? Egy egyszerű ténnyel szeretném felvázolni gondolatmenetem.
Nézzünk fel este az égboltra. Csillagokat látunk. Jelenleg, azaz nyáron Nyugat felé a Nagy Göncöl mellett megtekinthetjük az Arcturus-t, mely egy vörös óriás csillag. Ez nem lényeg, sokkalta fontosabb, hogy 36 fényévre található tőlünk. Egy fényév az a táv, amit a fény 1 év alatt tesz meg. Ha onnan indul a fény, akkor 36 év múlva érne ide. Ha „kikapcsolnánk” az Arcturust, akkor 36 év múlva vennénk észre.
Gondolkozzunk nagyobban! Szúrjunk ki magunknak egy galaxist, mely 3 milliárd fényévre van tőlünk. Mit jelent ez? Az a fény, amit látunk attól a galaxistól, az 3 milliárd évvel ezelőtti fény. Tehát, tegyük fel, hogy 3 milliárd fényévre levő galaxisok alakzatát látjuk. Azon alakzatnak a fénye 3 milliárd éve indult el és most ért ide, tehát amit látunk, az egy 3 milliárd évvel ezelőtti állapot. Ily módon visszalátunk a múltba. Látjuk az égbolt rendszerét a múltból. Kicsit legalább közelebb vagyunk ahhoz, hogy megismerhessük az Ősrobbanás közeli időket.
Mi kell az „időutazáshoz”? Egy nagyon gyors hajó (fényévnél gyorsabb), amivel hamar messzire jutunk, és rajta egy elképesztően jó távcső, és az sem árt, hogy tiszta legyen a látómező. Fogjuk magunkat, üljünk a hajóba és hajtsunk el vele messzire, pl. 500 millió fényévre. Álljunk meg, nézzünk a távcsőbe és fordítsuk a Föld felé. Mit látunk? A Földet 500 millió évvel ezelőtti állapotában. Nyitunk egy ablakot a múltra. Ha hipotetikus távcsövünk igencsak jó, akkor apró részleteket is láthatunk, pl. milyen növények éltek a Földön. (Mondjuk 500 millió éve még nem voltak növények és a bolygónkat éppen egy hatalmas jégkorszakban találnánk.) Az időzítés állítható, attól függően, milyen messzire megyünk el. Fontos, hogy a fénynél többszörösen gyorsabbak legyünk, különben nem láthatnánk a múltat, inkább a jelent, mire kiérnénk olyan messzire.
Megvalósítható lenne, egyetlen hibás pontja a dolognak, hogy nem rendelkezünk olyan távcsővel, amivel ekkora részletességgel láthatnánk ilyen távlatba, pláne nincs a fénysebesség sokszorosával haladó hajónk. Pedig még működhetett is volna.
cserébe a lehet, hogy épp letávcsövezzük egy másik értelmes lény naprendszerének alakulását (és ők is a miénket) így ha nem pusztítanák ki önnön magukat a távűrhajózás előtt*, akkor tudnánk cserélni. és az már majdnem időutazás fílingű
VálaszTörlés*sajnos létezik egy tökéletesen logikus levezetése annak, hogy az értelmes lények kipusztítják önmagukat azelőtt, hogy űrhajókkal egészen messze el tudnának utazni
Hát igen...néha az értelmes lények evolúciós zsákutcának számítanak...de alapból kicsi lenne az esélye, hogy pont letávcsöveznénk a végtelen űr azon pontját, ahol értelmes lények élnek, annak még kisebb az esélye, hogy az evolúciós folyamat alapján létrejöjjön más értelmes faj.
VálaszTörlésMondjuk értelmes az, ami kipusztítja önmagát és maga alatt vágja a fát?
mivel azon bolygókat és naprendszereket, amikről sejtjük, hogy élet lehet rajta, folyamatosan keressük és figyeljük, szóval egészen nagy rá az esély, hogy ha van másik értelmes lény is, akkor a bolygójáról (naprendszeréről) van folyamatosan felvétel
VálaszTörlésaz utolsó kérdésre pedig: mit tartasz értelmesnek? elvégre mi is ezt csináljuk
mármint ha a megfigyelt bolygókon tényleg van értelmes élet?
VálaszTörlésHm...akkor jó pénzért eladhatnánk nekik, nem igaz?:D
Magunkra gondoltam az utolsó mondattal. De, hogy mi is intelligens meg értelmes, relatív fogalom.
Amúgy igazán most jutott el az agyamig, mit is írtál a legelső kommentben...és remek gondolat. Kicsit rohadt érdekes volna. :D
VálaszTörlés